
Az első világháború befejését megelőző héten a 10 éves Frances Griffiths levelet küldött egy barátjának Dél-Afrikába, ahol ő maga is élt régebben. 1918. november 9-i dátummal írt levelében nemcsak általános, megszokott levéltémákról írt. Olvassuk csak!
„Kedves Johanna! Remélem, jól vagy. Már írtam korábban is, csak elvesztettem a levelet, vagy elkeveredett valahová. Szoktál játszani Elsie-vel és Nora Biddles-zel? A suliban franciát, mértant, főzést és számtant tanulok. Apu a múlt héten jött haza Franciaországból, 10 hónap után. Mindnyájan hiszünk abban, hogy a háborúnak most már néhány napon belül vége lesz. Küldök két fényképet, mindkettő rólam készült. Az egyiken a hátsó kertben vagyok fürdőruhában, ezt Arthur bácsi készítette, a másikon is én vagyok néhány tündérrel, fönt a pataknál, ezt pedig Elsie készítette. Rosebud éppolyan kövér, mint régen, és csináltam neki néhány új ruhát is. Hogy van Teddy és a baba?”
Mondhatnánk, hogy ez egy hétköznapi levél egy iskoláskorú kislánytól valamikor az első világháború környékéről, kivéve a megdöbbentő utalást a tündérekre. Ám mint Frances és unokahúga Elsie Wright később elmondta, egyáltalán nem lepődtek meg azon, hogy tündéreket láttak, inkább úgy tűnt, mintha a tündérek természetes tartozékai lennének a cottingley-ben található hosszú kert lábánál lévő patak mentén elterülő környezetnek. A legtöbb felnőtt nem hisz a tündérmesékben, a fiatalabbak azonban máig vevők a róluk szóló mitikus történetekre. Hiszünk bennük vagy sem, a cottingley-i tündérfotók története páratlanul híressé tette a két kislányt, akik azt állították, hogy találkoztak, és összebarátkoztak a tündérekkel, sőt még le is fényképezték őket. A tündérek létezése immáron megkérdőjelezhetetlennek tűnt, a fotókról pedig senki sem bírta bebizonyítani, hogy hamisítványok. De vajon valóban megrendíthetetlen bizonyíték került a cottingley-i lányok birtokába? Mi köze van az ügyhöz Sir Arthur Conan Doyle-nak, Sherlock Holmes kitalálójának? Az évszázad szenzációja, vagy csak egy ügyes átverés?