Bizarr incidens rázta meg a mexikói médiát 2005 márciusában. Az ügy hatalmas visszhangot keltett, mert állítólag egy idegen életformát sikerült három fiúnak megörökítenie egy mobiltelefon kameráján keresztül.
2005. március 20-án, hajnali két órakor történt az észlelés, amikor is a három fiú az éjszaka kellős közepén még javában rúgta a bőrt (feltehetőleg fociztak) otthonaik udvarán Fraccionamiento Del Parque-ban, Merida város szomszédságában. David Espada és egyik névtelenséget kérő barátja épp a labdával játszottak, amit José Alonso Herrera folyamatosan filmezett Sony K500i típusú mobiltelefonjával. Viccelődtek, nevetgéltek, miközben a járdán passzolgatták egymásnak a labdát, egyszóval minden normális volt számukra. A dolgok akkor kezdtek különös fordulatot venni, amikor (az utca gyenge világítása miatt) David elvesztette a labda felett az irányítást, és az a közeli oszlophoz gurult. Míg a fiú érte ment, José Herrera továbbra is kamerázott, kétszeres zoomot használva. Mikor David a villanyoszlophoz ért, hogy felvegye a földről a labdát, hirtelen egy vékony, riasztó külsejű élőlény bukkant elő a semmiből, s meg akarta ragadni a fiú jobbkarját hosszú kezével. Az érintett visszaemlékezései szerint az entitás csupasz volt, viszonylag alacsony, sárga szemekkel, és nagy fejjel rendelkezett. A „kapcsolat” csak egy pillanatig tartott, ekkor ugyanis a fiú újra reagált a váratlan helyzetre. Felugrott, és ordítozni kezdett: „Megérintett! Megérintett!” Abban a másodpercben odarohant társaihoz, majd ujjal mutogatott az oszlop irányába. „Ott van! Láttátok? Megérintett! José Herrera négyszeres zoomot alkalmazva az említett villanyoszlopra szegezve telefonját tovább kamerázott. Nagy meglepetésükre az idegen ismét megmutatta magát, legalábbis fejét egy pillanatra kidugta a villanyoszlop mögül, majd eltűnt.
Ekkor kitört a káosz, a fiúk halálra rémülten sikítozva hagyták el a helyszínt. Aznap este nem aludtak jól. Másnap reggel újra találkoztak, és megpróbálták megbeszélni a látottakat egymással, több-kevesebb sikerrel. Abban egyet értettek, hogy valami soha nem látott dolgot vettek filmre, de David ódzkodott a felvétel újranézésétől. Feltehetőleg ő még mindig az események hatása alatt állt, és csak ennyit mondott: „Soha többé nem akarom látni ezt a videót! Nem akarok róla beszélni” A szülők állítása szerint a fiú többé nem mert éjszakánként elmenni otthonról, azt az utcarészt, ahol az incidens történt, pedig még nappal is kerülte, mert félt attól, hogy a rémálom újra megismétlődik. Így aztán a videó, és a történtek hónapokig titokban maradtak, egyik fiú sem beszélt róla senkinek, egészen addig, míg David erőt nem érzett magában, hogy szembenézzen ezzel az egésszel. Néhány újabb hónap elteltével már közeli barátaiknak is elmesélték mi történt velük, amit persze sokan nem hittek el, míg meg nem mutatták nekik a felvételt. Szép lassan egyre nagyobb híre ment az idegen látogató felbukkanásának, beszéltek róla a környéken, az iskolában, aztán az egész városban. 2005. november 30-án Jaime Maussan mexikói kutató Meridából azt a megbízatást kapta, hogy vizsgálja ki az eset körülményeit, és azt, hogy, egyáltalán igaz-e amit a három fiú állít. Néhány helyi kutató segítségét is igénybe véve a helyszínre vonult, ahol méréseket végeztek, többek között megmérték a radioaktivitást, mely feltűnően magas értéket hozott, még így, hónapokkal az eset után. Később felvette a kapcsolatot az érintettekkel, köztük David-del is, és arra kérte őket, hogy tárják nyilvánosság elé az ügyet. Némi gondolkodás után elfogadták az ajánlatot, és egy interjú keretében beszéltek az élményről, miközben a kutatók a felvételt analizálták. Az iskolában a három fiút úgy ismerték eddig, mint mindenféle dolgokat kitaláló, gyakran hazugságokat gyártó unatkozó emberek. Mikor megkérdezték tőlük, hogy miért nem fordultak a rendőrséghez, ők csak ennyit feleltek: „Senki sem hitt volna nekünk, azt gondolták volna, hogy részegek vagyunk, vagy drogoztunk!”
„Odamentem felvenni a labdát, és éreztem, hogy egy hideg kéz, vagy karom megragadta a kezem, és húzni kezdett. Nagyon hidegnek éreztem, mintha jég lett volna. Bepánikoltam, és elugrottam ordítozva. Ez volt a legundorítóbb teremtmény, amit valaha láttam! Ijesztő teremtés volt, hosszú kezekkel. Elég csúnya volt ahhoz, hogy emlékezzek rá!
David Espada
A felvétel nem túl jó minőségű, de mit is várhatnánk egy mobiltelefonról felvett videótól. (Miért van az, hogy a nagy Űrlény észlelések mindig alacsony felbontású videók?) Maga az audio viszonylag értékelhető, nagyszerűen visszaadja az incidens pillanatában uralkodó ijesztő légkört, és a fiúk reakciója is valósnak tűnik. Jaime Maussan mérései szerint az oszlop mögül előbújó lény karja körülbelül 1,2 méter lehetett Ez nagyon hosszú kéz, ami fontos a vizsgálat szempontjából. A másik fontos tény, hogy a villanyoszlop elég széles ahhoz, hogy elrejtse a lényt. Ez több kérdést is felvet. Mindjárt az elsőt, hogyan került oda a lény észrevétlenül, és hogyan volt képes onnan el is tűnni. A felvételen kivehető alak szemmel láthatóan csak bizonyos motívumokban hasonlít az emberre. Egy másik bolygóról származó idegen életforma miért kószálna hajnali kettőkor egy kisváros eldugott utcáin, és mi célból érintene meg egy fiatal fiút? Ha erre a kérdésre ép magyarázatot találnánk, lehetséges, hogy mi is azt mondanánk, hogy hiteles történetről beszélnünk, így azonban maradtak a kételyek. Mindazonáltal nem lehet azt sem kijelenteni biztosra, hogy az egész egy hoax, hisz ne feledjük, az, hogy a bizonyíték hiánya még nem jelenti azt, hogy valami nem létezik.
Lássuk csak, mivel is van dolgunk! Néhány fiatal az éjszakában egy idegen lény észlelésének szemtanúja lesz, az egyik még fizikális kapcsolatba is kerül vele közvetlenül. Ha állításaiknak nem is, de a felvételnek, illetve a helyszínen végzett méréseknek hinni lehet. Filmtrükk gyanúja szóba sem jöhet, egyrészt mert olyan gyönge minőségű a felvétel, hogy aligha lehetett volna ezt normálisan megoldani, másrészt az eredeti, telefonon rajta lévő fájl módosításmentes. Az egyetlen mód tehát, hogy az egész hoax-ot végre tudja hajtani valaki, hogy a villanyoszlop mögé áll valaki jelmezben, ami számomra szintén képtelenség. Az oszlop ugyanis nagyon vékony, a felvételen ráadásul kivehető a lény szokatlanul hosszú karja is, nem utolsó sorban feje. Ami a radioaktivitást illeti, szintén bizonyítékként lehet tekinteni. Szerintem igen, jó esélyünk van arra, hogy egy valódi felvételt láthattunk!
Más megközelítésből: Három gyerek, egy mobiltelefon, és egy jelmezbebújt sovány kisgyerek. Bocsánat a cinikusságért, de véleményem szerint az egész nem más, mint egy nagyon ügyesen megtervezett csalás. A radioaktivitás nem feltétlen jelent idegen látogatást, rengeteg más okból kifolyólag is mutathat magas értéket egy műszer. A legtöbb paranormális, vagy egyéb különös dolgot megörökítő felvétel szinte egytől-egyig rossz minőségű, holott 2012-t írunk. A digitális kamerák fénykorát éljük, egyre-másra törnek be a piacra a HD felbontásra is képes videó felvevők, miért van az, hogy nem találkoztunk még egyetlen kiváló minőségű videóval sem a témában? Mert talán egy 720p-s felvételen sokkal könnyebb kiszúrni a csalást, az apró részleteket, a díszletet, az addig észre nem vett hibákat. Egy felismerhetetlenségig összemosott felvételre nem szabad eget rengető bizonyítékként tekintenünk. Tegyük fel magunknak a kérdést, melyik a valószínűbb: Egy igazi idegent látunk megjelenni a felvételen (szintén vitatható, milyen okból került oda), vagy pedig egy ahhoz elég vékony statisztát, hogy elbújjon az oszlop mögött?
