Tavaly a Balti-tenger fenekén egy svéd óceánkutató csoport felfedezett egy kör alakú tárgyat, amely 90 méter mélyen fekszik Svédország és Finnország között. Idén lemerültek ismét, hogy választ kapjanak arra, vajon mi lehet ott. Annyi derült ki: körülbelül 18 méter átmérőjű tárgy oldalai lekerekítettek, a szélei pedig egyenetlenek. Az objektumon található egy tojás alakú lyuk is, ami a tetejéről vezethet a belsejébe. Készültek róla fotók is.

Peter Lindberg vezette tavaly az Ocean Explorer csapatát, akik 1997 óta többször is merültek azért, hogy minél több alkoholt hozzanak felszínre. Legdrágább leletüket a svéd Jönköpingből származott, amelynek rakománya több láda 1907-es bor volt. Palackonként 13 ezer dollárért sikerült értékesíteniük. Ez a csapat merült le tavaly június 19-én is, amikor az arra fogékonyak szerint egy UFO roncsait találtak meg.

A kör alakú tárgy mintegy 18 méter átmérőjű volt, és csak szonárfelvételeket sikerült róla készíteni. Majd egy évet kellett várni arra, hogy a szeszkeresők már felkészülve, tudósokkal karöltve nézzék meg közelebbről az ismeretlen tárgyat. Elsőre arra gondoltak, valójában egy természeti képződmény, egy nagy kő vagy sziklaszírt, amelyhez foghatót még senki nem látott. De a vizsgálatokból kiderült, gomba alakú és 3-4 méterrel emelkedik ki csak a tengerfenék iszapjából, a végei lekerekítettek, a szélei pedig egyenetlenek, és sokkal inkább tudatos tervezésűnek tűnt.

Lenne olyan, aki még nem találkozott az óriás zöldségeket bemutató híres képeslapok valamelyikével? Mai feketelista rovatunkban annak járunk utána, hogy keletkeztek ezek a képeslapok, és hogy mennyi ráció van bennük. Elképzelhető lenne, hogy valóban léteztek, vagy még ma is léteznek hatalmas zöldségek?

A válaszunk az, hogy igen. Legalábbis ma már képesek vagyunk előállítani a tudomány segítségével húst, és egyéb szöveteket, miért jelentene gondot óriási zöldségek növesztése? A történelem folyamán nem egyszer előfordult, hogy valami hatalmasra nőtt, ezeket a gyümölcsöket, zöldségeket később aztán a Guinness-rekordok könyvében láthattuk viszont, de a kérdés továbbra is ott mocorog bennünk: Tényleg képesek vagyunk befolyásolni egyes dolgok növekedését, vagy mindehhez nagyobb köze van a szerencsének? 1905 és 1915 között olyan képeslapok jelentek meg, melyek egy hatalmas dinnyét ábrázoltak. A hihetetlen méretűre nőtt dinnyét több kisgyermek rajongta körbe, így lett megörökítve a kép, melyből később a képeslap is készült.

Magát a képeslapot az emberek elképedve fogadták, s nem telt bele sok idő, mindenki kíváncsi lett annak eredetére, háttértörténetére. Megindult hát a nyomozás a csak „Melon Party”-ként emlegetett képeslap ügyében. Azelőtt mindenki kizártnak tartotta, hogy valahol ekkora zöldség vagy gyümölcs nőjön. A képen szereplő személyek (gyerekek) egyikét sem sikerült azonosítani, s még mielőtt bárki is a végére járhatott volna az ügynek, újabb képeslapok jelentek meg, melyek óriási hagymákat, borsókat, és egyéb zöldségeket ábrázoltak. Az óriás zöldségekről szóló képeslapok ügye tehát kezdett még érdekesebbé válni, s ahogy ez lenni szokott, rengeteg szakértő és kutató figyelmét felkeltette.

Az érdem azonban nem az övék volt, hanem az újságíróké, ugyanis először nekik sikerült leleplezniük az ominózus képeslapokat. Sikerült ugyanis kideríteni, hogy ki készítette a képeslapokat. Egy bizonyos Alfred Johnson nevezetű férfi volt felelős a képekért, aki Waupunban született Wisconsinban. Saját bevallása szerint a nyomda is tudott a dologról, és pusztán marketingfogásnak szánták, nem gondolták, hogy a képeslapokat valaha is valaki komolyan veszi. Mikor aztán látták ezek sikerét, már késő volt, nem lehetett leállítani a sajtó gépezetét. Sőt, nem is akarhatták, hiszen ez rendkívüli hasznot hozott nekik. Az összes kép egy kompozit, tehát több különálló fényképből lett összemontírozva. Szédületesen hangzik, de már akkoriban is megvoltak erre a megfelelő eszközök. Figyelemre méltó milyen pontossággal járt el Alfred főleg a „Melon Party” c. képeslap fényképének esetében. Az eredeti képen úgy rendezte el az elemeket és a beállításokat, hogy később gond nélkül rá lehessen illeszteni az utólag odatervezett túlméretezett dinnyét. hasonló képeket még ma is látni az interneten kószálva nagyra nőtt állatokról, zöldségekről és gyümölcsökről. Ezek általában körüzenetekben terjednek, és semmi valóságalapjuk nincs, pusztán jó Photoshop munkák, semmi több. Mindazonáltal léteznek a kelleténél nagyobbra nőtt növények, ezek rendszerint be is szoktak kerülni a már említett Guinness-rekordok könyvébe mint elismert és hivatalos rekordok.

Szerkesztő:
Zavatszki Milán

Csupán kevesen tudják, de a néhai World Trade Center romjai között ősi agyagtáblákra bukkantak az épület maradványainak eltakarításakor. No persze nem érte ez a munkásokat váratlanul, mert a táblákról már sokkal régebben tudtak ezt-azt. Az agyagtáblákat a Customs House alagsorában tárolták, mikor a World Trade Center az épületbe becsapódó repülőgépek után leomlott. Az ősi, négyezer éves táblákat – összesen 301-et – valamikor a támadás előtt lophatták el Irak déli részéből. Az amerikai vámhatóság végül lefoglalta a leleteket, amelyek átmenetileg a WTC alagsorában nyertek elhelyezést.

Amikor a gyűjteményt a terrortámadás után megtalálták, egy újabb raktárba tették őket, ahonnan a Harvard University's Semitic Museumba kerültek; itt Dennis és Jane Drake Piechota vezetésével egy speciális restaurációs eljárás alá vetették – egy különleges kemencében lassan kiégették, majd fürdővízben sót nyertek belőlük. A táblák újra kerámiakeménységűek lettek, amivel sikerült meghosszabbítaniuk „élettartalmukat” és visszanyerték eredeti formájukat.

A tudósok azóta megtudták, hogy az agyagtáblák eredetileg a sumerok vallási fővárosából, Nippurból származnak, közülük 145 egy magas rangú, földműveléssel foglakozó tisztviselő, Aradmu gyűjteményét képezte. Az agyagtáblák fordítását Benjamin Studevent-Hickman harvardi asszirológus végezte el. Mivel a közel-keleti országgal kötött egyezmény értelmében az agyagtáblákat vissza kellett szolgáltatni Iraknak, Studevent-Hickman a leletekről készített fotókon folytatta a kutatását. Amiből egy agrártársadalom képe rajzolódott ki: szamarak, ökrök és gabonák átvételéről lehet olvasni – de például az is kiderült, hogy a hitelezők 33 százalékos kamatlábbal dolgoztak, ami csak elsőre tűnik soknak, a „sarc” mértéke ugyanis teljesen elfogadott volt Mezopotámiában.

Kínai űrhajósok először hajtottak végre kézi vezérléssel dokkolást a világűrben Föld körül keringő két űreszköz - a Sencsou-9 (Shenzhou-9) űrhajó és a Tienkung-1 (Tiangong-1) űrállomásmodul - között - jelentette a kínai média vasárnap. Arról nem beszéltek, hogy mi húzott el az űrhajó mellett.

Az összekapcsolásra, amelyet a kínai űrprogram mérföldkövének tartanak, másodpercenként 7,8 kilométeres sebességű keringés mellett került sor közép-európai idő szerint 6 óra 42 perckor. A Sencsou-8, illetve a Sencsou-9 űrhajókkal korábban automatikus vezérlésű dokkolást végeztek. A kézi vezérlésű dokkolást a Földön szimulátorokon több mint 1500 alkalommal gyakorolták. A youtube-on fellelhető videón jól látszik, hogy dokkolás közben valami fényes tárgy nagy sebességgel elhúz az űrhajók mellett. Megosztott a netes társadalom, van, aki egy műholdra gyanakszik, míg van, aki szerint ez nem lehetett más mint egy repülő csészealj. Íme a videó:

Szerintünk semmi másról nincs szó, mint kósza űrszemétről, mely nagy sebességgel húz el az űrhajó mellett. Se vége se hossza az ilyen jellegű videós észleléseknek, mindez idáig soha senki sem volt képes felmutatni egy megcáfolhatatlan bizonyítékot a földönkívüliek létezésére.

A Sencsou-9 űrhajót június 16-án indították útba az északnyugat-kínai Góbi sivatagban lévő űrközpontból és űrhajósai június 18-tól tartózkodtak a Tienkung-1 fedélzetén. Vasárnap visszatértek az űrhajóra, eltávolodtak az űrállomásmodultól, majd fokozatosan végrehajtották küldetésük legfontosabb feladatát.

A legtöbb demográfiai szakember egyetért abban, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének adata elég pontos az emberiség jelenére vonatkozón. A 7 milliárdos létszám elképesztően magas volta ugyanakkor sokakban felveti azt, hogy több ember él manapság, mint amennyi élt eddig összesen.

A washingtoni Population Reference Bureau megpróbálkozott a kalkulációval. Kiinduló pontnak az 50 ezer évvel ezelőtti állapotot vette a hivatal, feljegyzéseket azonban az időtáv 99 százalékára természetesen nem talált. Bő 200 évvel ezelőtt kezdett jelentősen javulni az adatellátás - főként az adóbehajtás nyilvántartása révén.

Számolni kellett a népszaporulat változásával, a születési ráták jelentős csökkenésével. Jelenleg ezer lakosra számítva évente 23 gyermek születik, ám az emberiség hajnalán sokkal magasabbnak kellett lennie a hányadnak, feltehetően elérte a 80-at is a faj túlélése végett. Még a középkorban sem volt magasabb az átlagéletkor 10-12 évnél, mivel a megszületettek többsége nem érte meg a felnőttkort - és így nem is tudott szaporodni -, ezért fennmaradási alapfeltétel volt a bő gyermekáldás. Mindent egybevéve a hivatal arra jutott, hogy az emberiség jelenlegi lélekszáma egyáltalán nem haladja meg a valaha élt teljeset, sőt: annak a tizenötöde csupán. A számítások szerint 107 milliárd ember élhetett eddig a Földön, így a jelenleg élők közül mindenkire nagyjából 15 halott jut. A hivatal úgy becsüli, hogy a 7 milliárd holtat az emberiség legkorábban 10 ezer, legkésőbb 2 ezer éve lépte túl.

Wendy Baldwin, a hivatal egyik kutatója emlékeztetett arra, Arthur C. Clarke klasszikusnak számító science-fiction művében, a 2001: Űrodüsszeiában azt írja, hogy minden élő ember mögött 15 szellem áll.

A hivatal becslése szerint 2 ezer éve 300 millió fős volt az emberiség, 1200 táján 450 milliós, 1650-re érte el a félmilliárdot. 1850-re 1 milliárd 265 millió főből állt, 1900-ban 1,656 milliárdból, de 1950-re már átlépte a 2,5 milliárdot.

Csupán képzeletünk szüleményei, vagy valóban léteznek ezek a misztikus teremtmények? Egyesek hisznek benne, míg mások nem. Vannak, akik soha életükben nem látnak egyet sem, míg akadnak olyanok is akik azt állítják, volt szerencséjük hozzájuk. Tény vagy átverés? Ennek járt utána a Legenda vadász!