A végtelenbe, és tovább

A múltra emlékezhetünk, de a jövőre nem. Előbb megszületünk, és csak utána halunk meg, nem fordítva. Van egy sorrendiségi szabály az univerzumban, mely sohasem borul föl. Mi van, ha egyáltalán nem létezik idő, és az időt csak mi magunk találtuk ki, hogy érzékeltessük a történéseket, az univerzum és a világ változásait? Mi van, ha éppen emiatt nem tudjuk soha elképzelni, mi volt az ősrobbanás előtt, és hogy mi indította be azt? Mi van, ha az űr végtelenségére ebből adódóan az idő által nem kapunk magyarázatot?

Ha az űr peremének kutatásáról beszélünk, bizonyára gyakran hallunk a Voyager 1 nevű szondáról, melyet csaknem 35 évvel ezelőtt lőttek fel. Jelenleg a szonda a naprendszerből készül kilépni, annyira messze jutott. A Voyager–1-et 1977-ben indították el, a kettes számot viselő testvérműholdjával együtt az az elsődleges feladatuk, hogy feltérképezzék a Naprendszert. Érdekesség, hogy a Voyager–1-et 16 nappal a Voyager–2 után indították, de három hónappal később, a kisbolygó-övben megelőzte testvérét. A műhold az emberiség üzenetét is magával vitte, egy harminc centiméter átmérőjű, aranybevonatú rézlemezen a Föld koordinátái, 115 darab kép, a természet hangjai és zeneszámok találhatók, illetve egy 55 nyelven felvett üzenet, ami magyarul így hangzik: üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemen. Ahhoz viszont, hogy ezt egy másik csillagrendszer lakói is hallják, becslések szerint mintegy negyvenezer évnek kell eltelnie – jelenlegi sebességével haladva ennyi idő kell ugyanis a Voyager–1-nek ahhoz, hogy belépjen egy szomszédos rendszerbe. Hogy mi vár rá, mikor elhagyja naprendszerünket, csak ötleteink vannak, mint mindenkinek.

Radikálisabb elméletek

Nem az ősrobbanás elmélete az egyetlen, amivel magyarázni lehet az általunk ismert világot, de minden bizonnyal a legnépszerűbb. Az alapvető feltevés az ősrobbanásnál az, hogy a robbanás előtt nem létezett idő. Ezt így a kutatók némi szájhúzással ugyan de elfogadták, mert nem láttak jobb megoldást. De valljuk be őszintén, kicsit nehéz elképzelni azt, hogy az idő egyszerre csak elindult, egyik pillanatról a másikra. Azelőtt mi volt? Ha nem volt idő, MIKOR indult el az ősrobbanás folyamata, és miért? Ha történik valami, legyen szó BÁRMIRŐL, ahhoz IDŐ kell. Értik a kedves olvasók a fejszédítő paradoxont? Kezdjük nyugtalanul érezni magunkat, mint amikor Aliz látogat el csoda országba.

Mekkora a világegyetem? Hol van vége az univerzumnak, és mi van a határain túl?

Ezt senki sem tudja, és minden bizonnyal még nagyon sokáig – ha nem is örök időkig – nem fogja tudni senki. Ez a bűvös kérdéskör foglalkoztatja talán legrégebb óta az emberiséget. A kérdésre nem tudtak választ adni, pedig számtalan kutató, és kutatási irány próbált meg eredményeket felmutatni, mintha választ lobogtatnának a kérdésre, a szörnyű igazság azonban az, hogy a mai napig nincs róla még csak elképzelésünk sem, hogy mi lehet az univerzumon túl.

Sőt mi több, még több kérdéseket vetnek fel a kezdeti kérdések, ha picit jobban belegondolunk, jobban elkezdjük boncolgatni őket. Mekkora a világegyetem? Végtelen. De a végtelen űrnek is vége van valahol nem? Hogy lehet az univerzum egyszerre véges és végtelen? Paradoxonok hálójába, a kozmosz mélyébe indulunk most képzeletbeli kalandozásra. Értekezünk térről, időről, bizarr, szinte hátborzongató teóriákról, és az emberiség eredetéről. Öveket becsatolni.

Előző cikkünkben arról számoltunk be, hogyan vitte Dr. Rife sikerre új, rákgyógyító eljárását, mely során 16 súlyos betegből 14-et a határidő előtt, kettőt pedig azután gyógyított meg. Az 1934-es klinikai tesztek után elsöprő érdeklődés indult meg az eljárás után, és egyre több neves orvos akart egy saját frekvencia generátort rendelőjébe. Rife és társai később üzleti célból megalapították a „Beam Rays Corporation”-t, mely a készülék hivatalos gyártójává vált. Az egyre terjedő eljárás még több életet mentett meg, s nemcsak rákos megbetegedések kezelésére volt alkalmas, hanem szinte bármilyen betegségre. Ezekbe, a rendelőkbe különbözőbbnél különbözőbb kórral rendelkező betegek látogattak el, kik kivétel nélkül mind meggyógyultak. Azért akadtak olyan esetek, ahol nem segített a frekvenciakezelés, badarság azt állítani, hogy állandóan, és mindig 100%-os volt a sikerráta.

A rák vírusának izolálása:

Mint már előző cikkünkben említettük, Rife diadalmenete megindult a tudomány mezején, azonban még volt felfedezni való bőven. Legtöbben persze nem a szupermikroszkópjáról ismerik, sem arról, hogy ő figyelt meg elsőként élő organizmusokat mikroszkóp alatt. Sokkal inkább úgy ragadt meg neve a köztudatban, mint a rák ellenszerének kifejlesztője, a csodadoktor. De mégis, hogyan jutott el a nagy felismerésig? Mikor Rife izolálta a vírust 1931-ben, egy meg nem nevezett személytől származó emlődaganatot használt a munkálatokhoz, melyet a Paradise Valley szanatóriumból és kórházból adományozott egy bizonyos úriember, Dr. Richard T. Hamer. A tumor különböző darabjait aztán kivágta, majd a mintákat átszűrte egy üvegpohárba, melynek tetején olyan szűrőt alkalmazott, mely 10 mikronos szűrést tette lehetővé. Az így elkészített mintát aztán egy nagyon vékony, előre melegített, és alaposan sterilizált kémcsőbe tette, és megkezdődhetett a munka. Több ilyen kémcsövet is megtöltött a vírussal, majd ezeket huszonnégy órára irradiálta argon gázzal, melynek hatására azok virulenssé (virulens: fertőzőképes, mérgező) váltak. (Irradiáció [besugárzás, sugárterápia]

A legújabb svéd kutatások szerint a két dolog között összefüggés található. A kutatás Magyarországon is folyik, a tudósok azt vizsgálják, miként kapcsolódik a molekuláris genetika és az agyi eltérés a kreativitáshoz. A tanulmány a Karolinska Institute-hoz köthető, a kísérletben több millió ember vett részt. Az eredmény megdöbbentő: A kreativitás gyakran egy mentális betegség kísérője.

A kutatások azt igazolták, az íróknál nagyobb az esély a szorongásra, a bipoláris zavarokra (mániás depresszió), skizofréniára vagy unipoláris depresszióra. Az sem kizárt, hogy az átlagnál sokkal nagyobb az esély arra, hogy ezek az emberek öngyilkosok lesznek. A kutatások szerint a táncosok és a fotóművészek is veszélyben vannak, ők is hajlamosak a bipoláris zavarokra. A művészek családjában gyakran előfordulnak olyanok, akik hajlamosak bizonyos mentális zavarokra (anorexia, autizmus stb.)

Érdekes módon a művészlelkek nem hajlamosak a zavarokra. Simon Kyaga, a kutatás vezetője szerint mindez új megvilágításba helyezi a mentális zavarokat. Elméletben, ha máshogy közelítünk például a skizofrénia felé, rájövünk, hogy a beteg kusza, zavaros gondolatai akár egy szenzációs remekmű alapjai is lehetnek. Magyarországon Kéri Szabolcs, a Szegedi Tudományegyetem Élettani Intézetének professzora, az amerikai Rutgers Egyetem vendégprofesszora foglalkozik a témával. A tudós példaként Salvador Dali, József Attila és Gulácsy Lajos életét hozza fel. Állítása szerint a családnak hatalmas szerepe van abban, hogy elősegítse a kreatív gondolkodást.  

Három évvel ezelőtt megjelent tanulmányában már leírta, hogy a Neuregulin 1 gén biológiailag releváns többrétűsége magas intellektuális teljesítményt fölmutató emberek esetében összefügg a kreativitással. A felmérések szerint négy emberből legalább egyet mentális zavarral diagnosztizálnak. A kutatások sajnos még gyerekcipőben járnak, számtalan nyitott kérdés van, amire a tudósok keresik a választ. A híres emberek életrajzát tanulmányozva azonban kijelenthetjük, hogy valószínűleg rövid időn belül hatalmas áttörést érnek el a kutatók. 

Németh Eszter

Néhány évtizeddel ezelőtt, egy rejtélyes csillagászati eszközre bukkantak Peloponészosz, és Kréta szigete között, valahol az Égei-tengeren.  A lelet 40 méteres mélységben hevert, és szinte teljesen eltakarta az évezredek alatt rárakódott rozsda. Az azóta antiküthérai mechanizmusnak elkeresztelt tárgy azon tárgyak között van számon tartva a világon, melyek – elvileg – nem is létezhetnének.