Érdekes jelenség az illúzió. Emberek százai esküsznek arra, hogy látnak bizonyos alakzatokat hol a Földön, hol más bolygókon, más esetben éppen a reggeli pirítósban. Az emberi elme képzettársításairól van szó, vagy valóban rejlik valami a formák mögött?

Az ember szinte mindenbe képes arcot belelátni: a felhőkbe, a holdba, két pontba és egy görbe vonalba. Agyunk úgy van programozva, hogy mindenütt igyekszik arcot keresni. Ez fontos tulajdonság, hiszen a társas reakcióknál, a kommunikációban főszerepet játszik az arc. Agyunknak ezt a programozottságát a kutatók és a művészek is igyekeznek kihasználni. A művészek bizarr portrékkal próbálják meghökkenteni elménket, a kutatók pedig olyan illúziókat eszelnek ki, amelyek közelebb vihetnek bennünket az agyműködés megértéséhez.

Tekintsük meg a fenti képet. Mit látunk? Egy arcot. Egész pontosan egy Smilye-t. Először is, miért látunk arcot az elrendezésben? Miért látunk arcot, amikor tudjuk, hogy csak egy sziklaképződményről van szó? Azért, mert agyunk arra van programozva, hogy minimális adatmennyiségből érzékelje, felismerje és megkülönböztesse az arcvonásokat és az arckifejezéseket. Ez a képesség létfontosságú a más emberekkel való interakcióink folyamán, és ez az oka annak, hogy sok mindenbe személyiséget és érzelmeket látunk bele, a nyersen kidolgozott álarcoktól kezdve az autók elejéig. A fenti fotó egyébként a Merkúr egyik kráterét ábrázolja. Ezek szerint értelmes lények élnek a bolygón, és még a mosolygós smiley egységes képét is ismerik.

Bizonyára mindenki ismeri a Mars arcot. A híres fényképről a mai napig rengetegen tartják, hogy igazi, pedig ezt már több, nagyfelbontású felvétel megcáfolta, és most tekintsünk el azon paranoid képzetektől, miszerint ezek csak utólagosan elmosott, manipulált felvételek. Egyesek szerint fedésbe sem hozható a régi arc az újjal. Ez cáfolandó, bárki leellenőrizheti.

A Marsi arc tökéletes példája annak, hogy az ember megpróbál felismerhető arcot látni puszta árnyék játékba. Mindössze egyetlen felvétel van az arcról, amin úgy néz ki, ahogy. Az azóta készült felvételek egyikén sem közelíti meg azt a kinézetet, ennek oka az árnyékok hiánya, vagy az, hogy nem sikerült pontosan abban az állásban és árnyékviszonyban lekapni, mint korábban a híres felvételnél. Ha valaha arcot találnának a Marson, arról biztosan tudnánk, mert nem hallgatnák el, ahogyan rengeteg ufó hívő állítja. Miért tennék? Félnek, hogy pánik törne ki? Ugyan miért? Évek óta tudvalevő, hogy a Titánon tavak vannak, igaz csak kénből, vagy, hogy az Európa hold kérge alatt 3km mélyen óceánok húzódnak, vagyis folyékony víz. Nemrég beismerték, hogy a Marson is lehetett élet, ma már ott tartunk, hogy a mainstream tudomány sem tartja kizártnak, hogy jelenleg is lehet cseppfolyós víz a vörös bolygón. Ezen tények figyelembevételével hitelét veszti minden olyan állítás, miszerint a titkolózóknak megvan a nyomós okuk arra, hogy ne fedjék fel, amit ott találnak. De persze nem célunk a megtérítés, így mindenki a saját nézőpontja szerint gondolkodhat, és eldöntheti-e, hogy nyitottabbá válik a logikus és kézenfekvő magyarázatok felé, vagy sem.

Mellesleg a fenti kép is a Marsról van, minő véletlen ezen is egy arc látható. Nem érdekes? A Mars csak úgy hemzseg az arcoktól, városoktól, és egyéb különös alakzatoktól. Miért kellene titkolni, ha valóban így lenne, hisz ez egy szenzációs felfedezés lenne, az emberiség új hajnala. A helyzet azonban az, hogy nehéz olyan valamit eltitkolni, ami nem is létezik. Az ember önmagából eredendően arcot és szabályos alakzatokat lát mindenbe, ami egy kicsit is hasonlít az általa ismert dolgokhoz. Nem számít, hogy egy arcról, egy háromszögletű szikláról, vagy egy idegen űrhajóról beszélünk.

A képen egy állítólagos idegen űrhajót láthatunk belezuhanva a Mars porába. De vajon tényleg azt látjuk, amit látunk? Vagy ez is csupán illúzió? Nos, akik hosszasan nézik a képet, és van egy kis térérzékük, azok rájöhettek, hogy a kép nem mást, mint egy krátert ábrázol. Igen. Ilyen egyszerű. Ezt a felvételt rengeteg szakember és kutató vizsgálta, de szinte kivétel nélkül erre a következtetésre jutottak a geológus szakemberek is. Ilyen illúziót a Földön is lehet találni szép számmal. Jómagam szeretnék mutatni egyet, mely bár nem teljesen ovális alakú, mint a fent látható „ufó”, magát az illúziót kitűnően szemlélteti.

Ha sokáig nézzük a képet, akkor azt vesszük észre, hogy nem tudjuk eldönteni, ez a geológiai formáció domború, vagy homorú-e. Krátert látunk, vagy egy a környezetéből kiemelkedő buckát. A fény-árnyékhatás ez esetben döntő lehet, de nem mindegy milyen szögből látjuk az adott objektumot, ugyanis más és más eredményekkel zárulhat kísérletünk. A fenti képen homorúnak tűnik a tárgy. Legalábbis elképzelhetjük, hogy az árnyékos rész már maga a homorú objektum által vetett árnyék, a középső rész pedig a formáció teteje. Ellenben nagyon érdekes dolgoz fogunk látni, ha ezt a képet a feje tetejére állítjuk. Az addig domborúnak hitt tárgy sokkal inkább tűnik homorúnak.

A fenti képen ez épp fordítva hat, vagyis a felső képen látszik a formáció kráternek, az alsó képen inkább egy homorú objektumnak. A Mars felvételen látható anomália is minden bizonnyal ezen illúziók közé sorolható. Kráterek bárhol keletkezhetnek, síkságon, dombos területen, vagy akár hegyen is.

Zárszóként talán annyit mondanánk, hogy illúziók világában élünk. Jézus arcát látjuk a reggeli pirítósban, a gonosz tekintetét véltük felfedezni a World Trade Center lerombolása napján is a füstcsóvákban. Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy a látott dolgok valóban ott helyezkednek el térben és időben. Ironikusan egy kérdéssel búcsúznánk mára: mit látsz a lenti képen?