Ki ne ismerné az Adamski-képeket? Tényleg van olyan aki még nem botlott bele? Sokáig az ufókutatók Szent Gráljaként emlegetett képet vesszük most górcső alá. Merthogy nem minden az, aminek látszik.

A történet szerint egy egész fotósorozatot sikerült készítenie egy fiatalembernek, történetesen George Adamskinek valahol a Palomar hegy közelében Californiában. Az eset 1953. december 13-án zajlott le, és rajta kívül semmilyen szemtanúja nem volt az eseményeknek. Állítása szerint egy Vénuszi cirkálóhajót sikerült aznap lencsevégre kapnia, de arra nem tudott magyarázatot adni, hogy miért éppen Vénuszi. Egyszerűen azt érezte, hogy ez egy Vénuszi cirkálóhajó, mintha az idegenek tudatták volna vele mintegy telepatikusan, ami az ilyen esetekben egyáltalán nem ritka. Adamski állítólag még marsiakkal is felvette egyszer a kapcsolatot – hogy hol és mikor, az kérdéses – és nem kevesebbet hangoztat, mint azt, hogy egyszer az idegenek a Holdra is elvitték magukkal, melynek túloldalán hatalmas kutatóállomásokat, és városokat látott. Szerinte az idegenek célja és feladata az, hogy megakadályozzák, hogy az emberek újból nukleáris fegyvereket vessenek be egymás ellen, mert a bolygó egy újabb atomháborút már nem élne túl.

Merő hülyeségnek hangzik, mégis olyan fényképes bizonyítékokkal állt elő repülő csészealjakról, melyek alátámasztani látszottak állításait. Ezekből a fotókból több is volt, de a legismertebbet itt láthatjátok. Egy repülő csészealjat ábrázol félig-meddig alulról fényképezve. Jól látszanak az ablakok, és az alján forgó belső diszkosz, ami feltehetően a felhajtóerőért felelt. A 3 ladba alakú tárgyra soha nem sikerült senkinek magyarázatot találnia, de valószínűnek tartották, hogy valamiféle fegyverek, vagy hajtóművek lehettek. Még mielőtt azonban Adamski bizonyítékai mindenkit meggyőzhettek volna, jött a hidegzuhany. Amit az ufókutató szakemberek sokáig hitelesnek véltek – mondhatni ez volt nekik a Szent Grál – az nem éppen az volt, aminek látszott.

Adamski képei ugyanis egytől egyig egy modellt ábrázoltak, melyet közelről fotózott le, azt a hatást elérve, mintha egy távoli objektumot kapott volna lencsevégre. Az a félelmetes az egészben, hogy rengeteg szakember valódinak találta a képet, és nem találtak utólagos módosításokra utaló nyomot. Ezek szerint nem végeztek alapos munkát. A fotók ugyanis olyan szinten módosítva voltak, hogy néhol még rajzot is tartalmaztak az „alap” retusálás mellett.

Nézzük meg a két fotót, egymáshoz hasonlítva. Mindkettő ugyanaz a kép, mégis két verziója létezik kezdettől fogva. Ez miért van? Az egyikhez hozzá lett nyúlva utólag, míg a másikhoz nem? Nos, az a helyzet, hogy az utólagos vizsgálatok kiderítették, mindkettőhöz hozzá lett nyúlva, de a lényeg a „csészealj” alján van. Az apró, kitüremkedő rész, mely az első képen még elég sötét, utólag lett hozzárajzolva, majd összemontírozva az eredeti képpel. Ráadásul A képek legtöbbje valószínűleg rajzolt, legalábbis a megvizsgált „fotókat” egy nagyfelbontású szkennerrel is átnézték, és arra jutottak, hogy sokkal inkább tűnik megrajzoltnak, mint valódi, ténylegesen fényképezővel készült fotónak. Ezt támasztja alá az is, hogy Adamski soha nem hozta nyilvánosságra a fotók negatívját. Mert minden bizonnyal nem is léteztek.

Csak jóval később tört meg az úriember, majd bevallotta, hogy a Vénuszi cirkáló nem volt más, mint egy dekor lámpa közelről lefotózva egy teleszkópon át, hogy elérje a kellő távolság illúziót. A lámpa aljára pingponglabdákat ragasztott, majd lefotózta őket, s később berobbant vele a sajtóba.

Szerkesztő:
Zavatszki Milán