Elgondolkodtunk már valaha azon, hogy a valóság – amit érzünk, látunk, tapasztalunk a környező világból – az ténylegesen valós-e? Mi van, ha nem? Mi van, ha a valóságot mi magunk, a tudatunk határozza meg. Azt, hogy mit látunk, hogyan érzékelünk. Az anyag formálja a tudatot, vagy fordítva? Kalandozzunk el rendhagyó cikkünkben a tudatunk mélyének útvesztőibe, és próbáljuk megfejteni: létezik-e olyan, hogy valóság?

Hihetetlen de igaz rovatunkban rendhagyó módon egy magyar esetről számolunk be. Azt gondolnánk, efféle esetekről csak a külföldi országok kapcsán hallhatunk, de nemrég bebizonyosodott, hogy kis hazánk is „büszkélkedhet” gyomorforgató történetekkel. Már az ókorban is alkalmazták azt a konzerváló technikát, amivel a fáraók testét megvédhették az idő okozta károktól. Kazincbarcika lakói azonban álmukban sem hitték volna, hogy efféle tartósítási eljárást folytatnak a közvetlen közelükben. H. Attilát, aki 32 éves korában hunyt el, már hat éve kereste a rendőrség, a nyomára azonban csak július 15-én, szülőházában találtak. A férfi egy félreeső szobában, az ablak alatti ágyon nyugodott. Családja, édesanyja, édesapja és öccse a gondját viselték, minden nap etették, kenőccsel kenték a bőrét, levágták a haját, a körmeit. Mi vezetett el idáig? Mi vett rá egy anyát, hogy 6 évig rejtegesse elsőszülött fia holttestét?

Attila nagyon okos fiú volt – hallhatták gyakran a rendőrök a szomszédok szájából. Valóban, a fiú igen tehetségesnek, műveltnek és intelligensnek bizonyult. Magyar-történelem szakosként tanult a Miskolci Egyetemen. Később Göncz Árpádtól kapott kitüntetést, majd ösztöndíjjal Finnországban tanult tovább. Úgy tűnt, a fiú szárnyalását semmi sem törheti meg, ám 2002-ben súlyos mentális zavarok jelentkeztek nála, így orvosi kezelésre szorult. Sokáig tartózkodott kórházban, ahonnan nem akarták hazaengedni, ám a család addig erősködött, míg végül hazamehetett. A házban ekkor még villany, gáz és internet is volt, amit az apa rokkantnyugdíjából finanszíroztak. Később az anya agyvérzést kapott, és csak nehezen tudott talpra állni. Attila ezután hittérítőként dolgozott az adventistáknál. Leszoktatták a húsról, szójakészítményekre kellett szorítkoznia, amit az anya elmondása szerint mindig kihányt. A fiú súlyos fogyásnak indult, majd a szomszédok nem látták többé.  Hiába kérdezgették ezután Ilonát, az anyát, hol van a fiuk, mindig mást felelt. Kedélyesen társalgott arról, Attila milyen körülmények közt tanít Finnországban, vagy épp hogyan keres magának munkát Hollandiában. A szembe szomszéd nemegyszer állította, Attila halott, és az utcafronti ablak alatt fekszik, ám feltételezését mindenki őrültségnek tartotta. Egészen addig, amíg a endőrség egy bejelentés után ki nem érkezett a család házához. A rendőrök akadály nélkül hatoltak az elhanyagolt otthonba, ahol a számlák befizetésének mellőzése miatt már áram sem volt. Az említett szobában valóban megtalálták Attila mumifikálódott holttestét. Mint utólag kiderült, a család pénze halottlátókra, lélekgyógyászokra ment el. Egyesek szerint már víz sincs, de senki sem lépett a házba a lakókon kívül, így maradhatott rejtély Attila holléte. A falubeliek, Attila egykori barátai, ismerősei értetlenül állnak az eset előtt. A fiú halálának oka mindeddig ismeretlen, az viszont bizonyos, Ilona képtelen volt felfogni fia elvesztését, ezért úgy viselkedett, mintha még mindig élt volna.

- Régóta betegeskedett a fiam, depressziós volt. Nem érintkezett a külvilággal, de az elmúlt hetekben egyre jobban lett. Reagált, ha beszéltünk hozzá. Először csak a végtagjait próbálta mozgatni, az ujjaival jelzett, aztán lassan újra szóra nyílt a szája – magyarázta az asszony.

- A napokban levágtam a haját, mert újra megnőtt, és mindig rendben tartottam a körmeit is. Egy halottlátótól kapott kenőccsel kentem a bőrét, hogy szép maradjon – idézte fel az esetet a nő.

A rendőrök valóban találtak a helyszínre érve kenőcsöket, amivel konzerválták a fiút. A holttestből viszont már csak csontok és zsigerek maradtak, ezeket elszállították a helyszínről. Az ágyat, amelyen Attila feküdt, még a helyszínen elégették. Azóta nyitva az ablak, már nem érezni az orrfacsaró hullabűzt, ami a környék lakóit fojtogatta. Az asszony és a kisebbik fiát őrizetbe vették a rendőrök, és mindent megtesznek azért, hogy kiderítsék, hogy halt meg a 32 éves Attila. A családot gondatlanságért el is ítélhetik, a nyomozás azonban még javában folyik.

Felmerülhet a kérdés, vajon meddig maradhat egy halott a családjánál? Az, aki elsőként észleli a halál bekövetkezését, köteles „haladéktalanul közölni” ezt az illetékes orvossal – áll az 1999. évi törvényrendeletben. A vizsgálatok után a halottat – a magyarországi törvények alapján – el kell temetni. Temetésnek számít maga a hamvasztás is, majd a hamvak szétszórása is. A temetésről a hozzátartozóknak kell gondoskodniuk, vagy ha ezt nem teszik, a vizsgálatok utáni 8. napon az önkormányzat gondoskodik arról, hogy az elhunyt békében nyugodhasson.

Németh Eszter

Öt tonna TNT robbanásának megfelelő energia szabadult el a becslések szerint akkor, amikor egy durván negyven kilogrammos égitest csapódott be a Hold sötét oldalán májusban.

A becsapódást azon, 2005 óta tartó projekt keretén belül észlelték, mely a Föld állandó kísérőjének Nap által éppen meg nem világított oldalának folyamatos megfigyelésére irányul - írta a csillagaszat.hu pénteken. A program meteor-becsapódások okozta hirtelen fel- és eltűnő fényjelenségek után kutat, a vizsgálatok a tervek szerint komolyan hozzájárulhat a jövőbeli holdutazók biztonságos munkavégzéséhez, új meteorrajokat fedezhet fel. Az említett becsapódás vélhetően egy ilyen, "friss" rajnak köszönhető.

A május 17-i becsapódást Ron Suggs, a Marshall Space Flight Center elemzője észlelte: a Hold sötét oldalán elméletileg szabad szemmel is megfigyelhető lehetett volna a mintegy 1 másodpercig tartó, 4 magnitúdós csillag fényességének megfelelő pontszerű fényforrás, ami mintegy tízszer volt fényesebb, mint az eddig megfigyelt legfényesebb hasonló jelenség.

A modellszámítások szerint egy mintegy 30-40 centiméter átmérőjű, hozzávetőlegesen negyven kilogramm tömegű égitest csapódott Hold felszínébe durván 90 ezer kilométer per órás sebességgel az Esők Tengerének térségébe, az ennek során felszabadul energia 5 tonna TNT detonáció robbanásával ekvivalens. A kozmikus lövedék vélhetően egy húsz méter átmérőjű, világos krátert hagyott a Holdon.

A fentebb idézett cikk szerint a becsapódás nem csak fényessége miatt volt különösen érdekes. Május 17-én éjjel több, a Földön működő, meteorok megfigyelését végző teljeségbolt-kamera figyelt meg szokatlanul sok fényes meteort (ún. tűzgömböt, bolidát), amelyek meglehetősen hasonló pályán haladtak. A számítások szerint a raj pályája a Föld pályája és a fő kisbolygóöv között húzódik. Amennyiben jövő év hasonló időszakában is sikerül majd hasonló aktivitást megfigyelni, ez egy új meteorraj felfedezését jelentheti.

Az első beszámolók nagyjából 15 éve láttak napvilágot a fekete szemű gyerekekről. A nemzetközi észlelések csak BEK-ként (Black Eyed Kids) nevezik ezeket az eseteket. Mi is olyan különleges ezekben a történetekben? Első hallásra talán semmi, hiszen fekete szemű gyerekekkel és felnőttekkel szinte naponta van lehetőségünk találkozni.

A régóta köztudatban élő állítással szemben mégsem 14. századi hamisítvány lehet a torinói lepel. Legalábbis egy újonnan megjelent olasz könyv Jézus Krisztus halála körüli időpontra datálja az évente több százezer hívőt a torinói katedrálisba vonzó ereklyét.

A Páduai Egyetem szakértőinek kutatásai szerint a lepel az ókorra datálható, Jézus Krisztus születése előtti vagy utáni századokra. Sok hívő úgy véli, hogy a 436 centiméter hosszú és 110 centiméter széles vászont, amelyen egy szakállas ember arcának és testének lenyomata látható, Jézus zsidó szokás szerinti temetésekor testének körbetekerésére használták.

Az olasz kutatók tanulmányát Giulio Fanti professzor és Saverio Gaeta újságíró az Il Mistero della Sindone (A lepel rejtélye) című könyvükben tárták a nyilvánosság elé. A páduai tudósok infravörös fényt és spektroszkópiát (színképelemzést) – sugárzási intenzitáson alapuló mérési módszert – alkalmaztak, amellyel a speciális, klimatizált helyiségben tárolt lepel szálait vették górcső alá. A vizsgálatok az ereklyét az i. e. 300 és i. sz. 400 közötti időszakra datálták.

A kutatást azokon a lepelből vett szálakon végezték el, amelyeket egy 1988-as radiokarbonos vizsgálat alkalmával távolítottak el a textíliából. A 25 évvel ezelőtti, oxfordi, zürichi és arizonai laboratóriumokban végzett elemzéseket követően a kutatók még ügyes hamisítványról beszéltek, amely 1260 és 1390 között készülhetett. Az eredményeket nyomban megkérdőjelezték azon az alapon, hogy a tűzvészben megrongálódott leplet a középkorban megpróbálták helyrehozni, így egy évezreddel későbbi szennyeződések kerülhettek a szövetre, ami téves eredményt hozhatott.

Az évente több százezer hívőt a torinói katedrálisba vonzó lepel rejtélye már évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját, s számtalan tanulmány, dokumentumfilm és összeesküvési elmélet látott napvilágot vele kapcsolatban. A vásznon egy hosszú hajú és szakállú férfi lenyomata látható, akinek testén keresztrefeszítés okozta sérülések láthatók.

A kutatók soha nem voltak képesek megmagyarázni, hogyan formálódhat ki a leplen az emberi test, továbbá a szögek által okozott sérülések a csuklókon és a lábakon, tüskékből származó szúrásnyomok a homlokon és egy lándzsa okozta seb az oldalán. Fanti szerint egy rendkívüli sugárzás okozta behatás is lehet erre a magyarázat, amit csodának is nevezhetünk. A vizsgálatok a korábbi elemzésekre is nagyban támaszkodtak, amelyek kizárólag a Szentföldön fellelhető por és pollen nyomait vélték felfedezni a szöveten.

Érdekes jelenség az illúzió. Emberek százai esküsznek arra, hogy látnak bizonyos alakzatokat hol a Földön, hol más bolygókon, más esetben éppen a reggeli pirítósban. Az emberi elme képzettársításairól van szó, vagy valóban rejlik valami a formák mögött?

Az ember szinte mindenbe képes arcot belelátni: a felhőkbe, a holdba, két pontba és egy görbe vonalba. Agyunk úgy van programozva, hogy mindenütt igyekszik arcot keresni. Ez fontos tulajdonság, hiszen a társas reakcióknál, a kommunikációban főszerepet játszik az arc. Agyunknak ezt a programozottságát a kutatók és a művészek is igyekeznek kihasználni. A művészek bizarr portrékkal próbálják meghökkenteni elménket, a kutatók pedig olyan illúziókat eszelnek ki, amelyek közelebb vihetnek bennünket az agyműködés megértéséhez.

Tekintsük meg a fenti képet. Mit látunk? Egy arcot. Egész pontosan egy Smilye-t. Először is, miért látunk arcot az elrendezésben? Miért látunk arcot, amikor tudjuk, hogy csak egy sziklaképződményről van szó? Azért, mert agyunk arra van programozva, hogy minimális adatmennyiségből érzékelje, felismerje és megkülönböztesse az arcvonásokat és az arckifejezéseket. Ez a képesség létfontosságú a más emberekkel való interakcióink folyamán, és ez az oka annak, hogy sok mindenbe személyiséget és érzelmeket látunk bele, a nyersen kidolgozott álarcoktól kezdve az autók elejéig. A fenti fotó egyébként a Merkúr egyik kráterét ábrázolja. Ezek szerint értelmes lények élnek a bolygón, és még a mosolygós smiley egységes képét is ismerik.

Bizonyára mindenki ismeri a Mars arcot. A híres fényképről a mai napig rengetegen tartják, hogy igazi, pedig ezt már több, nagyfelbontású felvétel megcáfolta, és most tekintsünk el azon paranoid képzetektől, miszerint ezek csak utólagosan elmosott, manipulált felvételek. Egyesek szerint fedésbe sem hozható a régi arc az újjal. Ez cáfolandó, bárki leellenőrizheti.

A Marsi arc tökéletes példája annak, hogy az ember megpróbál felismerhető arcot látni puszta árnyék játékba. Mindössze egyetlen felvétel van az arcról, amin úgy néz ki, ahogy. Az azóta készült felvételek egyikén sem közelíti meg azt a kinézetet, ennek oka az árnyékok hiánya, vagy az, hogy nem sikerült pontosan abban az állásban és árnyékviszonyban lekapni, mint korábban a híres felvételnél. Ha valaha arcot találnának a Marson, arról biztosan tudnánk, mert nem hallgatnák el, ahogyan rengeteg ufó hívő állítja. Miért tennék? Félnek, hogy pánik törne ki? Ugyan miért? Évek óta tudvalevő, hogy a Titánon tavak vannak, igaz csak kénből, vagy, hogy az Európa hold kérge alatt 3km mélyen óceánok húzódnak, vagyis folyékony víz. Nemrég beismerték, hogy a Marson is lehetett élet, ma már ott tartunk, hogy a mainstream tudomány sem tartja kizártnak, hogy jelenleg is lehet cseppfolyós víz a vörös bolygón. Ezen tények figyelembevételével hitelét veszti minden olyan állítás, miszerint a titkolózóknak megvan a nyomós okuk arra, hogy ne fedjék fel, amit ott találnak. De persze nem célunk a megtérítés, így mindenki a saját nézőpontja szerint gondolkodhat, és eldöntheti-e, hogy nyitottabbá válik a logikus és kézenfekvő magyarázatok felé, vagy sem.

Mellesleg a fenti kép is a Marsról van, minő véletlen ezen is egy arc látható. Nem érdekes? A Mars csak úgy hemzseg az arcoktól, városoktól, és egyéb különös alakzatoktól. Miért kellene titkolni, ha valóban így lenne, hisz ez egy szenzációs felfedezés lenne, az emberiség új hajnala. A helyzet azonban az, hogy nehéz olyan valamit eltitkolni, ami nem is létezik. Az ember önmagából eredendően arcot és szabályos alakzatokat lát mindenbe, ami egy kicsit is hasonlít az általa ismert dolgokhoz. Nem számít, hogy egy arcról, egy háromszögletű szikláról, vagy egy idegen űrhajóról beszélünk.

A képen egy állítólagos idegen űrhajót láthatunk belezuhanva a Mars porába. De vajon tényleg azt látjuk, amit látunk? Vagy ez is csupán illúzió? Nos, akik hosszasan nézik a képet, és van egy kis térérzékük, azok rájöhettek, hogy a kép nem mást, mint egy krátert ábrázol. Igen. Ilyen egyszerű. Ezt a felvételt rengeteg szakember és kutató vizsgálta, de szinte kivétel nélkül erre a következtetésre jutottak a geológus szakemberek is. Ilyen illúziót a Földön is lehet találni szép számmal. Jómagam szeretnék mutatni egyet, mely bár nem teljesen ovális alakú, mint a fent látható „ufó”, magát az illúziót kitűnően szemlélteti.

Ha sokáig nézzük a képet, akkor azt vesszük észre, hogy nem tudjuk eldönteni, ez a geológiai formáció domború, vagy homorú-e. Krátert látunk, vagy egy a környezetéből kiemelkedő buckát. A fény-árnyékhatás ez esetben döntő lehet, de nem mindegy milyen szögből látjuk az adott objektumot, ugyanis más és más eredményekkel zárulhat kísérletünk. A fenti képen homorúnak tűnik a tárgy. Legalábbis elképzelhetjük, hogy az árnyékos rész már maga a homorú objektum által vetett árnyék, a középső rész pedig a formáció teteje. Ellenben nagyon érdekes dolgoz fogunk látni, ha ezt a képet a feje tetejére állítjuk. Az addig domborúnak hitt tárgy sokkal inkább tűnik homorúnak.

A fenti képen ez épp fordítva hat, vagyis a felső képen látszik a formáció kráternek, az alsó képen inkább egy homorú objektumnak. A Mars felvételen látható anomália is minden bizonnyal ezen illúziók közé sorolható. Kráterek bárhol keletkezhetnek, síkságon, dombos területen, vagy akár hegyen is.

Zárszóként talán annyit mondanánk, hogy illúziók világában élünk. Jézus arcát látjuk a reggeli pirítósban, a gonosz tekintetét véltük felfedezni a World Trade Center lerombolása napján is a füstcsóvákban. Mindezek azonban nem azt jelentik, hogy a látott dolgok valóban ott helyezkednek el térben és időben. Ironikusan egy kérdéssel búcsúznánk mára: mit látsz a lenti képen?

Érdekes jelenségre lettek figyelmesek az amerikai Tuscin lakói, ahol titokzatos, lila golyók bukkantak fel a semmiből. Először a hely vezetősége sem tudott magyarázatot találni a szokatlan jelenségre, és vizsgálatra küldték az ismeretlen eredetű anyagot.

Magukat a golyócskákat egy arra járó látogató, Geradine Vargas fedezte fel, aki férjével tett látogatást a sivatagi kiránduló helyen mikor különös látvány tárult eléjük – írja a Daily Mail. A pár egy lila göbökből álló tóra lett figyelmes. Vargas azonnal lefilmezte a rejtélyes jelenséget és otthon feltöltötte az internetre. Mivel a botanikus kert dolgozói sem tudták megmagyarázni a golyókat, a netezők találgatásokba bocsátkoztak.

Sokan a földön kívüli eredetre tippeltek. A jelenséget biológusok és tudósok is vizsgálták, azonban senkinek nem sikerült megfejtenie sem azt, hogy honnan érkezhettek a lila gömbök, sem azt, hogy miből lehetnek.  Még mielőtt azonban idegent kiáltanánk, érdemes megjegyezni, hogy korában már történtek hasonló esetek, ahol utólag kiderült: semmiféle földönkívüli tényező nem játszott közre a történésekben.

Valamikor 2012 januárjában Angliából érkezett bejelentés, ahol szintén színes gömböket találtak, ezek kék színben ragyogtak. A kutatók ezeket megvizsgálva arra gyanakodtak először, hogy talán valamiféle gerinctelen élőlény tojásai lehettek, de később az összetételük megállapítása után arra jutottak, hogy a gömbök nem mások, mint nátrium-poliakrilát gömbök. Ezt használják például pelenkákban, intim betétekben, a mezőgazdaságban pedig talajminőség-javításra is.

Több mint valószínű, hogy ez esetben is ezekről a jól ismert, széles körben kapható nedvszívó granulátumokról van szó most is. Ráadásul a helyiek beszámolói is erre utalnak, ők ugyanis azt állítják, hogy az észlelést megelőző napon esett is a vidéken, amitől ezek a golyók megszívhatták magukat esővízzel.