2012.07.16. 11:19| Szerző: Milupapa

elemzes.jpg

A halál forgatókönyve

Mit tennénk, ha kitörne egy zombi járvány? Hová menekülnénk, kiket vinnénk magunkkal, és vajon meddig húznánk? Egyáltalán, lenne-e reményünk, hogy valaha élve túléljük az apokalipszist? Ezek a kérdések mindenkit egyaránt foglalkoztatnak, aki csak egy kicsit is szereti a zombi filmeket. Mielőtt mélyebben is belemásznánk a sűrűjébe, előre le kell szögeznünk, hogy eszmefuttatásunk teljesen elméleti jellegű, pusztán feltevéseken alapuló „szimuláció”, semmi több. Bár az egyes események, interakciók meglehetősen közel állhatnak a valósághoz, nem tudni biztosan, hogy valóban úgy zajlanának le a dolgok, mint ahogy előrevetítjük. Az elméleti forgatókönyv megalkotásában nagy segítségünkre volt Vincze Sándor kollégánk, aki realisztikus, átfogó elemzéssel (politikai/haditechnikai/szociológiai /biológiai) vetíti elénk az alábbiakban a „halál forgatókönyvét”.

zombi10.jpg

Mielőtt választ adnánk arra az egyértelműen eldöntendő kérdésre, hogy van-e alapja a zombikról szóló rémmeséknek, tegyük fel azt, hogy egy mutáns vírus jelenik meg a földön, esetleg nem is természetes módon veti meg a lábát a Földön, hanem mi magunk, emberek kísérletezzük ki egy titkos laborban, valahol a világtól elzártan. Ez a rákfene aztán valamilyen incidens során kiszabadul, és kezdetét veszi a féktelen szétterjedés, ahogyan az egy világjárványnál lenni szokott. Az első fontos kérdés, hogy hogyan, és milyen gyorsan történne a fertőzés, ez azonban nagyban függ attól, hogy pontosan hol üti föl fejét az első fertőzött. Ha egy kisvárosban valahol Amerikában, vagy a világ egy másik pontján, akkor sokkal nagyobb az esély arra, hogy időben meg tudják fékezni a vírust. Ugyanis a kis populációs létszám magával vonja azt az ésszerű következtetést is, hogy az esetleges fertőzöttek/fertőzött nem tud(nak) rövid idő alatt annyi embert megfertőzni, hogy világméretű járvány törjön ki. Ebben az esetben, de csakis ebben az esetben kormány reakciója – országtól függetlenül, nagyjából - a következő lenne: Mivel még ismeretlen eredetű vírussál állnak szemben, a helyzetet a járványügyi központ felismerné, ezért nem reszkírozná meg azt, hogy rendes kórházakba szállítsák az érintetteket, vagy ha igen, akkor szigorú óvintézkedések közepette teszik ezt meg. A zéró pontot (ahonnan megindult a fertőzés) karantén alá vonják, és megindulnak a vizsgálatok, megpróbálnak minél többet kideríteni arról, hogy mivel is állnak szemben. Ha a vírus természetéből adódóan nem testnedvekkel, vagy egyéb módon terjedne, hanem például levegőben, cseppfertőzéssel, akkor sokkal nagyobb lenne a terjedés üteme is, és a karantén létrehozása is kockázatosabb lenne, s a két tényezővel együtt nem biztos, hogy meg tudnánk birkózni. A cseppfertőzés ugyanis fertőző betegségek terjedésének egyik legvégzetesebb módja. A kórokozók (baktériumok, vírusok) beszéd, tüsszentés, köhögés után a levegőben szétporlódó nyálcseppekhez tapadva a légáramlattal tovasodródnak. Egy erős légáramlat a fertőző nyálcseppeket többméternyi távolságra is elsodorhatja. A kórokozók órákig lebeghetnek a levegőben, és a fertőző személy jelenléte nélkül is megbetegedést okozhatnak.

zombi11.jpg

A gond akkor merülne föl, ha a fertőzés tehát levegőben is terjedne, illetve a helyzet súlyosságát csak tetézné, ha a nem lassú, sétáló élőhalottakká válnának a fertőzöttek, hanem a második generációs családba tartozó őrjöngő zombikká. Ekkor a fertőzés sokkal rövidebb idő alatt sokkal nagyobb méreteket is öltene, melyekkel nem venné föl a versenyt a „karantén” eljárás sem (sőt, csak tovább növelné a fertőzöttek számát). A kormány, illetve a katonaság feltehetőleg elgondolkodna nem szokványos, mondhatni radikálisabb megoldásokon is a probléma kapcsán, mint például a szó negatív értelmében vett tisztogatás. Kegyetlenül hangzik, és filmekből már jól ismert, lerágott klisé, mégis egy másik oldalról nézve egy nagyon is logikus, és szükségszerű lépés ilyen esetben. Ezzel ugyanis emberéletek ezreit menthetik meg. Ahelyett, hogy a karanténnal, illetve az onnan elszabaduló újabb fertőzöttekkel csak súlyosbítanának a dolgokon, minden vírushordozót elpusztítanának, majd steril keretek között elégetnének, hogy a kórság még véletlenül se terjedjen tovább. Fontos hozzátenni, hogy mind a karantén, mind a tisztogatási akció csak akkor lehet sikeres, ha a kellő gyorsasággal, kellő hatásfokkal lép fel a katonaság, másképpen akkora méreteket ölt a járvány, hogy teljesen ellenőrizhetetlenné válik az „útja”. Ha nem cseppfertőzéssel terjedő vírus alakul ki, de egy nagyobb lélekszámú városban történik az, szintén hasonlóan drasztikus ütemben mennének végbe az események. Ugyanis ahol sok ember van egy helyen, sokkal könnyebb megfertőződni is. Mivel az emberek nem lennének fölkészülve a helyzetre, rengeteg értékes, s egyben végzetes percnek, órának, vagy legrosszabb esetben napnak kell eltelnie ahhoz, mire fölfogják, mi is történik körülöttük, és hogyan is terjed a vírus. Azt azért még hozzá kell tenni, annyi előnyük feltétlen lenne, hogy sokkal hamarabb leesne nekik a tantusz, a rengeteg megnézett zombi film lévén, amit az ilyen témájú filmek főszereplőiről sajnos nem mondhatunk el. (hány olyan zombi filmet láttunk, melynek univerzumában léteztek zombi filmek?) Nem kizárt, hogy a kormány megpróbálná kezdetben eltusolni az ügyet, ez azonban csupán rövid ideig sikerülhet, hiszen amint a kíváncsi média „keselyűi” megjelennek a fertőzött zónákban, az információk azonnal kiszivárognának. Az első híradásokban még mindenki kételkedne, és hoaxot, vagy egy globális szintű átverést, esetleg tévedést sejtene, ezért az emberek reakciója lassabb lenne a helyzetre, s csak akkor ismernél fel a veszélyt, mikor a járvány már kitört a lezárt zónákból. Persze az emberek megnyugtatása, mondhatni agymosása egészen eddig a pontig folyamatosan menne, kutatók, és lefizetett(?) orvosok, virológusok biztosítanának minket arról, hogy a fertőzés nem komoly, és urai a helyzetnek.

zombi12.png

A második lépés kétségtelenül az lenne – szinte mindkét esetben, siker, illetve kudarc esetén is – hogy az adott ország összes repülőjáratát törölnék, mondhatni a teljes ki, és bejárási tilalmat rendelnének el, hogy ne jusson ki az országhatárokon túlra a járvány. Persze mint már az elmúlt évek, évtizedek világjárványainál is tapasztaltuk, lehetetlen olyan intézkedéseket hozni, melyek során teljességgel kizárható lenne az esetleges átterjedés egy másik, távolabbi területre. Tipikus példa az, ha egyes, a vírussal fertőzött egyének úgy hagyják ott az érintett országot, hogy nem is tudnak arról, hogy bennük van a vírus, mert az mondjuk órákig, vagy napokig lappang bennük. Ráadásul a filmbéli ábrázolások, és leírások alapján a zombivá válás folyamata átlagos betegségekkel összetéveszthető tünetekkel kezdődik. Ezek széles skálán mozognak, de a leggyakoribb tünetek közt találjuk a lázat, az eszméletvesztést, a koncentráció zavart, émelygést, rosszullétet, indokolatlan verejtékezést, hányingert, hányást. Elképzelhető, hogy bármiféle észlelhető tünet csak pár órával a megfertőződést követően jelentkezne, ami drasztikusan megnövelné a vírus terjedési rátáját, hiszen rengeteg amúgy egészségesnek látszó ember hordaná szét ország, vagy akár világszerte a vírust. Az elsődleges tünetek után megjelennek aztán a másodlagos tünetek is, melyek már sokkal szembetűnőbbek, és egyértelműen beazonosítható róluk a zombi-fertőzés ténye. Ezek közé tartoznak a bevérző szemek, véraláfutásos test, elszíneződött bőr (főként kékes, lilás, fehéres árnyalatban), vagy az egyre előtörő rejtélyes agresszivitás. A zombi filmek szerint ezután az a stádium következik, amikoris a beteg elhalálozik, vagyis leáll a szervezet összes létfenntartó funkciója, (szív, tüdő, agy) majd percekkel később (vagy órákkal) az illető feltámad, de ekkor már vérengző élőhalottként. Amellett most menjünk el, hogy ez biológiailag teljességgel lehetetlen, ezt cikkünk végén alaposan kitárgyaljuk. Ha a fertőzött területek elég nagyméretűre nőnek ahhoz, hogy kontrollálhatatlanok legyenek, a kormány nem fog késlekedni drasztikus lépések bevezetésével. Hogy ez pontosan mit takar, arra rengeteg elképzelés született már, egyesek szerint több városra, megyére kiterjedő tisztogatást végezne a katonaság, s tűzparancsuk minden élőlénnyel szemben, akiket, vagy amiket ezeken a területeken belül találnak, függetlenül attól, hogy fertőzött-e vagy sem, éppen a fentiekben felvázolt lappangó vírus miatt. Ilyen esetben a kormány már nem próbálkozna karanténnal, vagy az adott terület(ek) izolálásával, helyette egyszerűen szőnyegbombázná  őket.

zombi13.jpg

Mikor azonban bekövetkezik az a pont, ahonnan a helyzet már csak súlyosbodik, az események egyre inkább egy kétségbeesett küzdelemhez kezdenek hasonlatossá válni. A katonaság tisztogató akciók helyett védelmi támaszpontokat, és menekülttáborokat hozna létre, s minden erejüket ezek védelmére fordítanák. Értelemszerűen a vírus által érintett területeken már nem lesz mit tenni, ellenben a veszélyeztetett helyszínekről azonnal megindulna a tömeges evakuáció. Ha egy időben több gócpont is kialakulna, ahonnan járványszerűen terjedne a kór, akkor sokkal nagyobb gondba lenne az emberiség, ugyanis több fronton kellene megvívni az élőhalottakkal a csatát. Mielőtt még valaki azt hinné, hogy ettől a ponttól kezdve bekövetkezne a teljes apokalipszis, az emberi társadalom széthullása, és fajunk kihalása, az vegyen egy mély levegőt, és olvasson tovább, ugyanis közel sem biztos (sőt) hogy így végződne a szimuláció. Egy másik feltételezés szerint a hadsereg nem kockáztatná meg, hogy menekülttáborokat hozzon létre, hisz semmi sem garantálná, hogy nem egy lappangó tünetekkel rendelkező fertőzött csoport menekül oda, ami beláthatatlan következményekkel járna az adott táborra nézve. A kormány tehát mindent megtenne a katasztrófa elhárítása érdekében, még ha ezalatt több száz ember, vagy inkább fertőzött életét is kell kioltania. Hisz ha ezt nem tenné meg, nagy valószínűséggel még több emberélet kerülne veszélybe. A társadalmi elit, az elnök, és a kormány embereit nagy valószínűséggel óvóhelyekre menekítenék, ilyen búvóhelyekkel minden valamire való ország rendelkezik. S hogy miért is említettük, hogy mindez nem a vég, hanem egy új jövő kezdete lenne?

zombi14.jpg

Nos, nem szabad elsiklanunk néhány biológiai tény mellett. A zombik, azaz az élő, de mégis halott szervezetek száma egy ideig valóban drasztikusan nőne, azonban egy szint után el fogják érni a csúcspontot, ahonnan már egyedcsökkenés következik be. Az élőhalottaknak ugyanis táplálkozniuk kell, ez alól az egyszerű mindenki által ismert törvény alól ők sem lehetnek kivételek. Mivel túl buták a későbbi fejlődéshez, és lassúak is (kivéve a második generációs zombik) ezért belátható időn belül (heteken, hónapokon belül) felzabálnák egymást, majd a maradék populáció nemes egyszerűséggel éhen halna. Ezt az ötletet veti fel egyébként a „28 héttel később” című film is. Egy zombi ugyanis azért támad, mert enni akar, és nem azért, mert ezt programozták belé. Kivéve persze a veszettség vírussal fertőzött zombiknál, de ez már más kérdés. A lényeg itt az, hogy ha a zombik élőkkel táplálkoznak, akkor képesek olyan szinten fölemészteni áldozataik testét, hogy azok semmilyen formában nem lesznek működőképesek. Ebből egyenesen következik, hogy ahelyett, hogy növekedne az élőhalottak száma, lehet, hogy stagnálni fog, vagy egy kezdeti rövid növekedési szakaszt követően csökkenne. Egy zombi apokalipszis tehát átvészelhető lenne, s jó az esély rá, hogy megfelelő stratégiával bárki túlélheti. Mire kell odafigyelnünk mégis, ha a szerencsés túlélők közé szeretnénk tartozni? Az alábbiakban összeszedtünk néhány jó tanácsot, melyeknek gyakran a fordítottját látjuk a zombi filmekben (nem véletlenül). Első olvasatra talán megmosolyogtatónak tűnnek, mégis ha egy pillanatra beleéljük magunkat egy tényleges szituációba, az életünket menthetik meg.

Először is, amint kitör a pánik, vagy bármiféle fertőzésre utaló jelet veszünk észre környezetünkben, ne legyen úrrá rajtunk a félelem, és a kapkodás. Semmi esetre se érintkezzünk a gyanúsnak tartott személyekkel, még ha azok rokonaik, netán családtagjaink is.

Ha a fertőzött zónán belül tartózkodunk, ne bízzunk senkiben, még akkor sem, ha terepszínű katonai ruhát, vagy rendőri egyenruhát visel, hiszen ha a kormány tisztogatásra ad parancsot, akkor a hadsereg minden útjukba kerülő civilt hezitálás nélkül szitává lő.

Mielőtt csapot-papot (lakásunkat) otthagyva elindulnánk az ismeretlenbe, vagy ki tudja hová, fontoljuk meg, s szedjük össze, mit viszünk magunkkal az útra, mert könnyen meglehet, hogy később jól jöhet az elcsomagolt élelmiszer, a víz, vagy egyéb eszközök. Mindenképpen vigyünk magunkkal ételt-italt tehát, továbbá valamiféle önvédelmi eszközt, mely lényegében lehet bármi, amivel távol tudjuk tartani magunktól a ránk rontó élőhalottakat. (Az opciók széles skálán mozognak: régi vadászpuskák, balta, ásó, baseball ütő, vascső…stb.) Mobiltelefont is feltétlen vigyünk magunkkal, esetleg valami hordozható rádiót, hiszen a filmekből látottakkal ellentétben a telefonhálózatok nem szűnnének meg, ugyanis nagyon nagy szükség lenne a kommunikációra, s ezzel tisztában lenne a hadsereg is. Ezért megfelelő állásokat hoznának létre ezen (és egyéb kommunikációs) állomások védelmére, szükség esetén pedig „mobil” állomásokat állítanának föl.

Azt, hogy hová menjünk, azonnal el kell döntenünk. Ha tudjuk, hogy karantén alá helyezték a területet ahol tartózkodunk, az egyetlen esélyünk az – még ha öngyilkosságnak is hangzik – hogy menekülünk. Megvárhatjuk, míg a karantént feloszlatják, de ez csak abban az esetben történne meg, ha a zombik, és a fertőzés egyszerűen áttörnék a terület határait. Kedvező esetben – egy nagyon optimista (naiv) szemlélet szerint – a karanténban rekedt még egészséges embereket kimenekítik onnan.

Ha a csapatunkból bárki is megsérül, vagy megharapják, azonnal magára kell hagyni, még akkor is, ha ez nem a leghumánusabb módja a bajtársi gondoskodásnak. Nem kockáztathatjuk ugyanis a mi, illetve a többiek életét. Ilyen esetben talán az a legjobb ötlet, ha elimináljuk („megsemmisítjük”) mielőtt még átváltozna. Ugyanez hatványozottan igaz a családtagokra, rokonokra is. Azt egy pillanatra se felejtsük el, hogy ezek a húsevő szörnyetegek átváltozásuktól kezdve már nem apáink, fiaink, barátaink, hanem életünkre törő élőhalottak.

Biztonságos helyet kell keresnünk, lehetőleg olyan területet, ahol a lehető legkevesebb ember van. A nagyvárosok felé venni az irányt öngyilkosság, hisz minél több valahol az ember, annál könnyebben felüti a fejét a fertőzés, s annál könnyebben terjed is, ergo a zombik számának aránya is hatalmas lesz. Egy relatíve lakatlan területet kell tehát célba vennünk, majd ott kivárni a zombi apokalipszis lecsengését, vagyis azt, míg a zombi populáció fel nem falja egymást, majd éhen nem hal.

 

 

Fikció, vagy valóság?

Jóllehet, a halott ember már nem képes feltámadni, a National Geographic Channel „The truth about zombies” c. dokumentumfilmjében a tudósok arról számoltak be, hogy bizonyos vírusoknál beindulhat ilyen agresszív zombi-szerű viselkedés. Példának okáért a dokumentumfilmben szereplő Samita Andreansky, a floridai Miami Egyetem Miller Orvosi Intézetének virológusa szerint a veszettség – ez a központi idegrendszerre ható vírus által kiváltott betegség – az embereket erős tüneteket mutató őrületbe kergetheti. Ha a veszettség vírusát az influenza vírusnak azzal a tulajdonságával kombináljuk, amelynek következtében az a levegőben képes lesz gyorsan terjedni, máris egy zombi-apokalipszist válthatunk ki. No, de ennyire azért ne rohanjunk előre, mielőtt különféle „mi van, ha” elméleteket gyártanánk, ismerkedjünk meg kicsit közelebbről azzal a vírussal, melyet sokan a zombi-teória realitásának alapgyökereként tartanak számon.

zombi15.jpg

A veszettség (Rabies lyssa) egy vírus okozta fertőző betegség, ami agy és gerincvelő gyulladást okoz emlősökben. Veszettség ellen nem vakcinázott emberben szinte kivételtől eltekintve halálos kimenetelű betegség. Az idegrendszeri tünetek kialakulása előtt ún. poszt expozíciós sorozatoltással meggátolható a betegség kifejlődése. Mindösszesen eddig 6 ismert esetben számoltak be arról, hogy az idegrendszeri tünetek kialakulása után a páciens túlélte a fertőzést. A fertőzés leggyakoribb formájában a veszett állat harapás útján a sérült bőrfelületen keresztül a nyálával juttatja be a vírust a szervezetbe, nagyon ritkán figyeltek csak meg szájon át való (nyálkahártyán keresztüli) és légúti (pl. barlangászok a veszett denevérek apró váladékcseppjeinek belélegzésével) fertőződést. Számos transzplantációs fertőzésről is beszámoltak, mely közül talán a legérdekesebb 2005 februárjában Németországban történt. A 26 éves nőnemű donor 2004 decemberében hunyt el szívelégtelenségben, kokain és ecstasyfogyasztás következtében. A rutin transzplantációs tesztek között nem szerepel a veszettség fertőzöttségre való szűrés, valamint a kórelőzmény sem utalt bármi gyanúsra, ezért a szerveit így hat páciens megkapta. A recipiensek közül hárman megfertőződtek, kettő közülük elhunyt. A másik három beteg szerencsére nem mutatta a betegség tüneteit. A műtétekben közreműködő kórházak dolgozóinak tömegét kellett veszettség ellen immunizálni. A vizsgálat során kiderült, hogy a 26 éves donor halála előtt 2004 októberében Indiában, a világ veszettség szempontjából egyik legfertőzöttebb területén járt. A vírus nyállal csak az agyvelő fertőződését követően ürül intermittáló (szakaszos) jelleggel. A lappangási időt befolyásolja a harapás helye (központi idegrendszertől való távolsága) és a megharapott testrész idegekkel való ellátottsága, mivel a vírus az idegpályákon halad (kb. 3 mm/óra sebességgel) a központi idegrendszer felé, illetve az idegsejtekben képes nagymértékben elszaporodni. A lyssavírusok eredeti gazdaállatai nem mások, mint a denevérek. A fertőzést a denevérek 80%-a túléli. A veszettség terjesztésében földrészenként más-más állatfajok játszanak döntő szerepet. Magyarországon az évenkénti kötelező védőoltások bevezetésével az urbánus veszettségi forma (mely során a betegség fő terjesztői a kutyák és a macskák) megszűnt, míg az erdei veszettség (melyben a betegség fő terjesztője a vörösróka, illetve más vadon élő húsevő) a repülőgépről leszórt táplálékba rejtett „orális” (nem félreérteni) veszettség vakcinák alkalmazásával jelentősen visszaszorult. A veszettség kórokozója az úgynevezett szűrhető mikroorganizmusok közé tartozik és az idegsejtekben jellemző sejtzárványoknak, a Negri-testeknek képződését idézi elő. Veszett eb nyála már 3-8 nappal a betegség jellemző tüneteinek fellépése előtt fertőző lehet. Veszett állat vére csak kivételesen fertőz; teje tartalmazhatja a vírust. Az agyvelő fertőzőképessége, ha nedves állapotban levegőtől és fénytől megóvjuk, szobahőmérsékleten és nagy hidegben is hónapokon át megmarad, magasabb hőmérsékleten gyorsan megszűnik (45 °C-on 24 óra alatt, 50 °C-on 1 óra alatt). A rothadás is csak hetek múlva teszi tönkre. 70%-nál erősebb alkohol és fertőtlenítő szerek percek vagy órák alatt tönkreteszik.

zombi16.jpg

A tünetek állatfajonként változatosak lehetnek, megkülönböztetünk dühöngő és csendes veszettséget. A csendes veszettség során nem tapasztalható dühöngési szakasz, a bevezető stádium közvetlenül a bénulási szakaszba megy át. A főbb tünetek elsősorban az agyvelői idegek bénulására és a limbikus rendszer zavarára (a központi idegrendszer magatartást szabályozó központja) vezethetők vissza, de a fertőzésnél rendszerint a központi idegrendszer egész állománya érintetté válik. A veszettség legfőbb tünetei az alábbiak szerint alakulnak: nyálzás (nyálcsorgás), lógó állkapocs, széjjeltérő kancsalsá), viselkedészavar (agresszió, zavartság), kóborlási hajlam, emészthetetlen tárgyak (kő, kavics, fadarab) lenyelése, majd nyelészavar, nagyon jellegzetes rekedtté váló hang (a hangszálakat ellátó ideg bénulása miatt), víziszony (hydrophobia, ugyanis a bénulások előtt a nyelés, amelyet reflexszerűen már a víz látványa is kiválthat, görcsös fájdalmat okoz). A vadon élő állatokra a szokatlan szelídség jellemző, de bármilyen ingerhatásra előtörhet belőlük az agresszivitás. Ezek a tünetek nagy általánosságban véve majdnem minden emlősre kiterjednek, így nem is tárgyalnánk részletesen az egyes fajokra gyakorolt részletesebb hatásokat, ellenben kiemelnénk a veszettség emberi lefolyását. Embereknél is különböző a veszettség lappangási ideje és lefolyása. Amíg a marás helyén a testbe jutott vírusok, illetve az idegrendszer érintettsége eléri az agyvelőt, átlag 18-60 nap telik el. Legtöbbször a 20-40. napon jelennek meg a központi idegrendszeri tünetek. A veszettségnek az embernél (is) három szakaszát különböztetjük meg. Ezek név szerint pedig a „bevezető”, „dühöngő” és „bénulási” szakaszok. A prodromális (bevezető) szakaszban lehangoltság vagy izgatottság, álmatlanság, rossz étvágy, mérsékelt láz nyugtalanítják a beteget; olykor csapongó jókedv és a sebhely zsibbadása, fájdalmassága is mutatkozik. Ez az állapot 2-8 napig tarthat, de hiányozhat is úgy, hogy azonnal az izgatottság szakaszának jelenségei lépnek előtérbe. Az izgatottsági (dühöngési) szakaszban a lélegzet gyakori elakadása jellemző, és nyelési görcsök. Erősebb fény, hang vagy a beteg arcába fúvás fájdalmas lélegzési és nyelési görcsöket válthat ki. Később ezek önként is és mind sűrűbben jelentkeznek, megfulladással fenyegetve a beteget. Ugyanezen szakaszban gyakoriak az őrjöngési rohamok, ezek csillapodásával a tiszta öntudat visszatér. E szakasz 1-3 napig tart és vége felé a láz folyton magasabb, a beteg állapota egyre kétségbeejtőbb, remeg, sokat nyáladzik, köp. A bénulási szakasz körülbelül 2-18 óráig tart, az izgatottság megszűnik, a görcsök elmúlnak, a nyelés javul, de a gyengeség fokozódik, a tagok bénulnak, az eszmélet elvész és beáll a klinikai halál. Azonban sokszor már a második szakaszban hal meg a beteg, fulladás következtében.

zombi17.jpgBár a veszettség emberre, és állatra nézve is halálos, gyógyíthatatlan betegség, mára már nagyon kevesen fertőződnek meg a vírussal, mert az egyre kiszorulóban van környezetünkből. A veszettség elleni megelőzés és védekezés az ún. preexpozíciós és posztexpozíciós sorozatoltásokkal történik. Preexpozíciós sorozatoltásban potenciálisan fertőzésnek kitett személyeket részesítenek (általában vadászokat, állatorvosokat, veszettség vírussal dolgozó tudósokat, barlangászokat). Posztexpozíciós sorozatoltásban a veszett állat által megmart (feltehetően lappangási időszakban lévő fertőzött) személy részesül. A központi idegrendszeri tünetek kialakulása után sorozatoltással már nem kezelhető a betegség, a betegség kezelése tüneti kezelésre szorítkozik a halál beálltáig. Az orvostudomány egyetlen olyan hivatalosan is elismert esetet ismer, amikor időben beadott védőoltások nélkül túlélte a betegséget a páciens. Jeanna Giese - aki ma 22 éves - a világon az egyetlen, aki nem kapott oltást, mégis túlélte a veszettséget 2005-ben. A kislány 2004. szeptember 12-én, egy beteg denevér harapása nyomán fertőződött meg a vírussal. Mivel a lány és szülei nem gondoltak arra, hogy az állat beteg lehet, Jeanna nem fordult orvoshoz egészen addig, amíg a fertőzés tünetei nem jelentkeztek. Ebben a stádiumban azonban betegség oltással már nem kezelhető. Az orvosok ezért úgy döntöttek, hogy "kikapcsolják" Jeanna agyát, vagyis mesterséges kómát idéznek elő, hogy időt adjanak az immunrendszerének a betegséggel folytatott harcra. A módszert azóta milwaukee-i protokollként ismerik. A mesterséges kóma 7 napig tartott, mely idő alatt folyamatosan gyűlt a szervezetben a veszettség elleni antianyag. A módszer Jeannánál működött, s néhány hónappal az után, hogy felébresztették a mesterséges kómából, a lány visszanyerte legtöbb kognitív funkcióját, a többi képességének visszaszerzéséhez is elég volt egy év.

zombi18.jpg

Sokan úgy gondolják, hogy a zombi apokalipszis realitása éppen a veszettség vírusban rejlik, pontosabban annak mutációjában. Ha tehát mesterségesen kifejlesztik a veszettségvírus egy agresszívebb változatát, amelynek hosszabb a dühöngési korszaka, és ezt keresztezik, mondjuk az ebolával, aminek következtében a fertőzött jobbra-balra hányná a vérét, akkor nagyjából azt kapnánk, mint amit a „28 nappal később” c. filmben láthatunk. De még ne szaladjunk ennyire előre! Eltérően a filmekből ismert zombiktól, a veszettség által fertőzött embereken az első tünetek (például a nyugtalanság, levertség, zavart viselkedés, hallucinációk) az első pár naptól akár egy évig sem biztos, hogy megjelennek, mivel ez idő alatt a vírus lappang a szervezetben. Amennyiben a veszettség tünetei megjelennek, onnantól kezdve a betegség végzetes, s nincs kiút a halálból. Ezt már tudjuk. Azonban ha a veszettség vírus genetikai kódja elegendő mértékben változik, vagy mutáció alakul ki, a lappangási idő drámai mértékben lecsökkenhet – állítják egyes tudósok. Természetes körülmények között számos vírus nagy mutációs értékkel bír és folyamatosan változik, ezzel szinte elkerülik a gazdaszervezetük védekező mechanizmusát. A vírus mutáció bekövetkezésének számos, különböző útja-módja van, ilyen például, ha hibás másolás történik a gén másolás során, vagy az ultraibolya sugárzás által kiváltott károsodás. „Ha egy veszettség vírus kellő sebességgel képes mutálódni, akkor akár egy órán, vagy néhány órán belül is kiválthatja a betegséget. Ez magától értetődik” – teszi hozzá Samita Andreansky virológus.

zombi21.jpgAz olyan veszettség-vírusoknak azonban, amelyek a moziban látható zombiéhoz hasonló járványt okoznak, sokkal fertőzőképesebbnek kell lenniük. Az emberek ugyanis a veszettség-vírust harapás útján kapják el egy fertőződött állattól, általában kutyától, és aztán a fertőzési folyamat itt meg is áll. A vírus ugyanis nem elég „agresszív” ahhoz, hogy gyorsabban terjedjen, arról pedig nincsenek megbízható adatok, hogy ha ember harap meg embert, milyen mértékben, és gyorsaságban terjed el a vírus, de tény, hogy emberről emberre képes terjedni. A gond csak az, hogy a folyamat összességében véve nagyon lassú, így hamar fölismerik, s kezelik. A vírusátadás egy gyorsabb útja a levegőn át történhet (cseppfertőzés), ahogyan az influenza, és a hozzá hasonló vírusok terjednek. Ha a veszettség vírusa egy mutáció során megszerezné a levegőben való terjedési képességet, akkor ugyanúgy, mint a 28 nap múlva c. filmben, máris megvan az „őrültség-vírus” (Rage-virus). Ahhoz, hogy képes legyen a levegővel terjedni, a veszettség vírusának más vírustól, mondjuk, az influenza vírustól kellene megfelelő tulajdonságot kölcsönöznie. Elankumaran Subbiah, a Virginia Műszaki Egyetem virológusa szerint, aki egyébként ebben a kutatásban nem vett részt, ugyanannak a vírusnak különböző alakjai vagy törzsei a gének átcsoportosulásával vagy rekombinációjával képesek a genetikai kód egyes darabkáinak kicserélésére. „Azok a vírusok azonban, amelyek egymással nem kerülnek kapcsolatba, természetes úton csak úgy nem tudnak kereszteződni” – tette hozzá a szakember.  Tudományos körökben mindeddig nem hallottunk arról, hogy olyan vírusok – ilyen az influenza, és a veszettség-vírus is – amelyek radikálisan különbözőek, géndarabkákat cserélnének egymással. „Ezek tényleg nagyon különböznek egymástól. Nem tudnák megosztani egymás között a genetikai információkat, így nem történne meg a keresztmutálódás, vagy a keveredés. A vírusoknak egy kisebb csoportja tartozik egyik, vagy másik családba, és ezek a családok nem keverednek egymással, mert egyszerűen nem passzolnak egymáshoz. „Tényleg, el sem tudok képzelni olyan forgatókönyvet, amely szerint az influenza vírust úgy össze lehetne keverni a veszettség-vírussal, hogy egy levegőben terjedő változathoz jussunk, ugyanúgy a vérbajjal, hogy megváltoztassa a személyiséget, vagy az agyhártyagyulladással, hogy a lázban felfőjön a fejünk” – és mindeközben még tovább nőjön ezeknek a vírusoknak az agressziója – és vegyük hozzá még a belek vérzését kiváltó ebolavírust” – tette hozzá Andreansky.

zombi20.jpg

Az azonban elméletben lehetséges, bár roppant nehéz feladat, hogy a modern genetikai, biotechnológiai módszerekkel olyan vírust állítsunk elő, mely a veszettség, és az influenza vírus hibridje. Sokan azon a véleményen vannak, hogy egy mesterséges vírus lehet annyira erős, terjedékeny, és szeszélyes, hogy különféle mutációk során a zombi filmekből ismert kórsághoz hasonlítson. Mások azzal érvelnek a zombi apokalipszis valósága mellett, hogy nem ismerjük még eléggé a természetet, és a tudományt ahhoz, hogy előre kijelenthessük: ilyen mértékű géncserék, és mutációk nem mehetnek végbe. Nagyszerű példa erre a SARS vírus, vagy a 2009-ben nagy pánikot okozó H1N1. Ez előbbi (SARS) nem volt olyan halálos, mint elsőre hitték, ennek ellenére meghozta a riadalmat annak idején, Európa-szerte. Egyes elméletek szerint a vírus az űrből jött, erre szokatlan genetikai felépítése arra utal. Ezt támasztja alá a vírusok légkörbe jutását segítő tény, hogy a sztratoszféra a Himalájától keletre a legvékonyabb.  Más kutatók szerint azonban a vírusban nincsen semmi furcsa. A H1N1 sem éppen az a fajta vírus volt, melyre számított az emberiség. 2009 júniusában az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy a H1N1 új törzse pandémiát (világjávrányt) okozott. Mivel az új vírus sertésekből eredt, sokáig sertésinfluenzának nevezték. Később a vírus emberről-emberre is képes volt terjedni, ezzel nagyban megnövelve annak az esélyét, hogy egy pusztító, halálos kór váljon belőle, mint annak idején a pestis volt. A természetről tehát máig nagyon keveset tudunk annak ellenére, hogy az orvostudomány egyre lenyűgözőbb dolgokra képes. Nem tudhatjuk biztosra, hogy egyes szervezetek, vírusok, baktériumok szokatlan körülmények együttes fennállásakor miként reagálnak, vagy hogy nem-e következik be bennük egy végzetes mutáció. S mielőtt még teljesen bizonyosak lennénk abban, hogy két egymástól nagyban különböző vírus sohasem képes kereszt mutációra egymással, akkor említsünk meg két nagyon is rendhagyó esetet a nagyvilágból, melyek kitűnő példák arra, hogy két merőben eltérő szervezet is képes – valami úton-módon, mert máig rejtély – az együttélésre.

zombi19.jpgA 28 éves Artyom Szidorkin mellkasi panaszai miatt látogatta meg a kórházat Izsevszk városában 2009-ben. Az orvosok röntgenvizsgálat után tumort találtak a férfi tüdejében, amelyből - rákra gyanakodva - szövetmintát vettek.  Amikor belevágtak a szövetbe, meglepődve látták a zöld fenyőtűket a szövet belsejében, amelyekről a műtét során gyorsan kiderült, hogy egy öt centiméteres fenyőcsemetéhez tartoznak. A fenyőt eltávolították a férfi tüdejéből, azt viszont nem tudták, mindez hogyan kerülhetett Szidorkin szervezetébe. Mivel egy öt centiméteres tárgyat elég nehézkes lenne orron vagy szájon keresztül a tüdőig eljuttatni, valószínű, hogy a páciens egy apró fenyőhajtást, vagy fenyőmagot szívott fel, ami aztán a tüdejébe kerülve kezdett növekedni. „Nincsenek meg egy növény létéhez a feltételek a tüdőben, nincs fény, a rendszer zárt, egyedül az emberben élő baktériumok, mikrobák képesek ott megélni - mondta Jelen Kalasnyikova biológus. Meggyőző válasza azonban senkinek nincs máig, így az eset példátlan. A 28 éves csodabeteget azonban csak egy valami érdekli: hogy újjászületett, mert tudja, hogy nem rákos. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy csak valami félreértésről, vagy egyenesen hoaxról van szó, az az interneten utána járva több hasonló esetre is rálelhet. Egy 16 éves kislánynak a tüdejében például egy 2 centis fenyőfahajtást találtak, beágyazódva a szövetbe. A lány még 2 éves korában nyelhetett le egy magot, ugyanis szülei észrevették, hogy öklendezik, és köhög a fenyőfa körül, de mire mentőt hívtak volna, a roham elmúlt. Növény hajtott ki egy 75 éves amerikai férfi tüdejében is. Azért ment orvoshoz, mert sokat köhögött és egyre nehezebben kapott levegőt. A röntgenfelvételek sötét foltot mutattak a tüdején, amiről az orvosok azt hitték, hogy tumor. A tüdőtükrözés után viszont kiderült, hogy a tüdőben egy borsó csírázik.

Fikció, vagy valóság? Egyértelműen továbbra sem tudunk, és nem is akarunk válaszolni a már oly sokszor boncolgatott kérdésre. Hogy mégis kielégítsük az egyértelmű válaszokra fogékony olvasókat, azt mondhatnánk, hogy a zombi apokalipszis nem más, mint fikció. Hisz gondoljunk csak bele abba, hogy ahhoz, hogy egy biológiailag halott szervezet életre keljen, nem elég egy világjárvány, vagy egy mutálódott veszettség vírus. A halottak tehát nem fognak kikelni sírjaikból – pláne nem a több éve ott fekvő, csonttá aszalódott testek – hisz egy halott szervezetet semmi sem képes oly mértékben regenerálni, hogy abból ismét élő legyen. A lebomlott szöveteket, az agyat, a beleket, a húst, és izmokat nem lehet visszanöveszteni (legalábbis nem vírus útján), ezek hiánya nélkül viszont tényleges szófordulatban vett élőhalottakról nem beszélhetünk. A zombi filmekben látott félig már oszlásnak indult lassan ballagó, messziről bűzlő tetemek rémképe tehát megmarad a mozivásznak keretein belül. Másfelől viszont ha csak egy parányi esély is, de megvan arra, hogy elméletben olyan vírus szülessen különféle családba tartozó vírusok egymással való kereszteződéséből, vagy mutációjából, mely a veszettség vírusához hasonló tüneteket produkál, és a még élő embereket agyatlan, agresszív vadállatokká változtatja. A holtakat azonban soha, semmi, és senki nem lesz képes feltámasztani. és ez így van jól.

Szerkesztők:
Zavatszki Milán
Barnabási László

Címkék: betegség elemzés durva  |   |  komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása