Napjaink egyre divatosabb „kelléke” a keleti kultúra. Ez lassan igaz lesz mindenre. A hétköznapi viseletekre, közkultúrára, és a lakberendezésre is. A legújabb őrület már hazánkat is elérte néhány éve, sokan gondolni sem mernénk, hogy a ma oly közkedvelt sziklakertek eredeti koncepciói a Zen kertek voltak. A Zen lényegében egy ellenvallás a Buddhizmuson belül, így ezek a kertek is egyenest szembemennek a sztenderdizált szabványokkal, s sziklákon, élettelen köveken kívül aligha tartalmaznak mást.  A kertek elrendezésének tanulmányozásával megérthetjük a kert megalkotóinak üzenetét. A Zen-buddhizmus tanítása szerint a megvilágosodáshoz vezető út az elmélkedés, a meditáció. A vízesések csobogásától zajos kertek a maguk pompájával azonban elvonják figyelmünket önmagunkról, a gondolatainkról. A Zen-buddhista kertek éppen ezért kopárak: épphogy csak egy-két éles vonalú szikla vagy kisebb tó díszíti őket. Az egyik leghíresebb kert a kiotói kolostorokhoz épült.

A Ryoanji Templom, mely egyébként magyar fordításban „Békés Sárkány”-ként ismert, korábban istentiszteletek és meditációk Zen helye először 1450 körül épült fel. Akkoriban az Onin háborúk miatt egész Kiotó leégett, s így maga a templom is a lángok martalékává vált. Hosszú, csöndes évek következtek, majd 1486-ban újra építették. A sziklakertet, ami a főpapi lakrészre néz, körülbelül ekkor építették meg, meditációs helyként a szerzetesek számára. Ez a sziklakert felülmúl minden képzeletet. Nem véletlen, hogy a világörökség része. Egyszerre varázslatos, nyugtató, és van benne valami megfoghatatlan fantasztikum. Pedig a kert nem tartalmaz növényeket, se virágokat, se fákat, még dudvákat sem.

A 30*10 méteres kertet 3 oldalról falak veszik körül, a negyedik oldalon egy fából készült tornác húzódik végig szintén  30 méter hosszan a kert mentén. Ide vándorolnak a zarándokok, turisták, megfáradt látogatók, hogy ők is részesülhessenek a hely által nyújtott csodálatos élményben. Ha ezek még nem keltették föl érdeklődésünk, akkor nem árt az elkövetkezőkben figyelünk! A kert 15 sziklája a fehér kaviccsal borított területen különböző méretű, öt különálló csoportban helyezkedik el. A sziklacsoportokat körülvevő fehér fövenyt naponta gereblyézik, ezáltal csaknem tökéletes köröket alkotva a sziklák körül és tökéletesen egyenes vonalakat a fennmaradó térben. Ezek a sziklák úgy vannak elhelyezve, hogy akárhol is állunk, csak 14-et láthatunk. Ez valóban igaz. Számtalan beszámoló tanúskodik eme különös jelenségről. Természetesen ellehet bohóckodni a gondolattal, mi történne, ha felülről néznénk meg a kertet, azonban ennyire komolytalan esélylatolgatásokba nem mennénk bele.

Úgy tartják, hogy a 15. kő csak akkor válik láthatóvá, ha valaki eléri a teljes megvilágosodást. Számos magyarázat született arról, hogy valójában mit is ábrázolhat a kert, már ha ábrázol egyáltalán valamit.

-A fehér kavicsréteg az Óceánt jelképezi, a sziklák pedig Japán szigeteit. 

- Egy anyatigrist és kölykeit.

- Egy folyót, melyben egy sárkány úszik.

- A sziklák a kínai szív szimbólumai.

- A mennyország tornácának 15 lépcsőfokát, melyből a földi halandók csak 14-et láthatnak.

A hely a világon mindenhol mérhetetlen szépségéről és nyugalmáról híres. Mindenki, aki ellátogat ide, megnyugszik. Hogy ez mivel magyarázható, nem tudni, de egyvalami egészen biztos, mégpedig az, hogy a hely rögtön a hatása alá vonja az embereket. Maga a kert bár belátszódnak a közrefogó falakon túli fák zöldellő lombjai és a távoli hegyek, teljesen elzártnak tűnik, egy különálló világnak. Egy világnak, ahol semmi sem születik, semmi sem változik, semmi sem hal meg többé. Ryoanji szépsége nem a déli verőfényben mutatkozik meg igazán, hanem éjszaka, amikor a külvilágot elnyeli a sötétség, és a kert egy árnyakkal szabdalt fekete-fehér tusfestmény benyomását kelti a holdfényben. Amellett hogy a kert szerényes növényzete számára elengedhetetlen a víz, más szerepet is betölt, fontos eleme a nagy egésznek. A zen kertekben apró kaviccsal, kőzúzalékkal vagy homokkal kitöltött területeket gereblyéznek teli hullámvonalakkal. A mozdulatlanná merevedett "víz" az örökkévalóság és állandóság belső, meditációs keresésének segédeszköze. Persze mindez bizonnyal csupán valami okos, jól átgondolt tervezési munka eredménye. – Gondolhatnánk sokan. Talán így van, talán nem, egyvalami azonban biztos: van valami nyugtató, valami végérvényes, időtlen egyensúly ebben a kőkertben, verheti eső, fújhatja szél, lepheti moha, a föld „csontja”, a kő rendíthetetlen.