Csupán képzeletünk szüleményei, vagy valóban léteznek ezek a misztikus teremtmények? Egyesek hisznek benne, míg mások nem. Vannak, akik soha életükben nem látnak egyet sem, míg akadnak olyanok is akik azt állítják, volt szerencséjük hozzájuk. Tény vagy átverés? Ennek járt utána a Legenda vadász!

Mi is az hogy Tündér? Mit jelent maga a szó, és milyen élőlényt takar? Meglepődnétek ha tudnátok mennyien nincsenek tisztában ezzel a fogalommal. A tündér etimológiája nem tisztázott. Vannak, akik egy sumer szógyököt ismernek fel benne (dingir sumer nyelven „isten(ség)”, „ég” jelentésű, egyébként ugyanebből a szóból vezetik le a tenger-t is), sőt a magyar népmesék Tündér Ilonáját is egy sumer isten nevéből származtatják (Dingir Ilama). A dingir a sumer „ítélet” és „hozni” szavak összetétele. Megint mások török eredetűnek mondják. Szörny, csodalény, varázsló; szemfényvesztő, az, aki kénye-kedve szerint különféle alakot tud ölteni. Ezek alapján érthető a szó jelzői használata, „gyorsan elmúló, semmibe vesző, röpke, tünékeny” értelemben. A legelfogadottabb verzió szerint a latin fatum, sors, végzet szó fata többes számú alakjából származik a tündért jelentő francia fée, a német Fee, az angol fairy. A fatum, a végzet istennői, a Párkák a görög mitológiából kerültek át a rómaiba, eredetileg tehát ők voltak ez emberi sors fonalát szövő Moirák. Az angol nyelvben a tündérre, manóra, törpére van még egy szó: elf. Jelentése többrétű, és összetett, jelenthet apró, föld alatt élő gonosz kis élőlényt, aki akár az emberre is veszélyes lehet, jelentheti a „hősies” tündért, de egyéb csodás jellegű teremtményt is. Nem csak egy vagy több konkrét lényt takar, hanem maguknak a természeti erőknek csendesen, a háttérben működő megszemélyesítőit is magába foglalja. Az elnevezés a germán mitológiából származik, a német nyelvterületen ugyancsak megvan, szintén elf, esetleg elbe alakban, de a skandináv népeknél is megtalálható hasonló formában és jelentésben. Mivel minden nép a maga világát sok mesei, varázslatos lénnyel népesítette be, így elkerülhetetlen volt az, hogy a különböző kultúrák találkozásakor az alakok keverednek. Így történt ez a tündér esetében is, hiszen az Európában élő népek: kelták, germánok, szlávok szintén rendelkeztek a görög nimfákhoz, Moirákhoz, a római Párkákhoz, geniusokhoz hasonló, de azoktól némileg eltérő csodás alakokkal, például a germán Nornák, valkűrök, a skandináv trollok, a Balkán tündérei: a délszláv vila és szamodiva, szamovila, az albán, román zinâ, zîna (általános román tabunevükön fele). Az ma már ennyi év távlatából gyakorlatilag kideríthetetlen, hogy az egyetemes kultúrtörténet egyébként is igen változatos és korszakonként változó tündérábrázolásában mely nép mennyit tudhat magáénak.

No de a kérdésre ezzel csak fél választ adtunk. A Tündérre ugyanis egy tudományosabb fogalmat is rálehet, és rá is kell húzni, már csak a könnyebb azonosítás végett is. Tündér minden olyan élőlény (legyen szó biológiai, vagy nem biológiai élőlényről) mely rendelkezik az eltűnés képességével, "folklór" alakot képes ölteni, illetve megmagyarázhatatlan fényjelenségeket produkál, tündérnek nevezhető. Persze ehhez még szigorú kritérium hogy emberalakkal rendelkezzen. A méret azonban nem számít, sőt! Minél kisebb, annál jobb, annál "tündériesebb". Mivel minden kultúrában varázserővel ruházzák fel, valószínűsíthető hogy rendelkezik efféle megmagyarázhatatlan aktivitással is. Ha mindezek megvannak, jó eséllyel gondolhatjuk azt hogy Tündért láttunk. Azt azért szeretnénk hozzátenni, hogy egy-egy fogalom közti határ mindig elmosódott. Szinte sohasem lehet egyértelműen besorolni valamit valahová. Ezért a paranormális témán belül ezek a "fogalmak" többnyire csak az azonosítást szolgálják! Maga a fairy szó ma a köztudatban egy olyan apró tündért jelent mely szárnyakkal rendelkezik, megvan a maga különálló kis világa, emberekkel csak kivételes alkalmakkor érintkezik, nagyon hasonló az ír mesék igen kedvelt csínytevő, kincsőrző manójához. A tündérek világa azonban nem ilyen egyszerű. Rengeteg fajtáját különböztetik meg: banshee (halálhírnök), finn (csínytevő szellem), gnoll, gnóm, kobold, bányamanó, brownie vagy bwca, és még rengeteg a tündérektől nehezen megkülönböztethető szellem, törpe, vízi tündér, sellő és egyéb furcsa félszerzet.

Ez is bizonyítja, nem lehet a témán belül éles határokat húzni. A kategória akár több nagy elemző cikket is kitöltene, ezért nem ássuk bele iszonyatosan mélyen magunkat a témába. (később még előkerülnek) Azt azért szeretnénk leszögezni, mint ahogy az Unikornisok, a Tündérhiedelem sem új keletű. Régen sokkal nagyobb "divatja" volt ezeknek a lényeknek. A Középkorban, illetőleg már az Ókorban is ismert volt alakjuk, és így vagy úgy, de minden nép kultúrájában megtalálhatók voltak valamilyen formában. Többnyire jó, kivételes esetekben ártó szándékúnak vélték őket. Úgy képzelték el, valahol az ember felett, egy magasabb elemi szinten léteznek, de még nem érik el az Isteni szférát.

Az ezredfordulóhoz közeledve ez a láz lecsengett. Ha hallunk is róluk, elvétve, s akkor is többnyire csak beszámolókból, bizonyítékot még soha senki nem talált rájuk. Egyesek szerint ez azért van, mert csak azoknak jelennek meg, akik igazán hisznek bennük. Van, aki azon a véleményen van, hogy csak halálunk pillanatában válnak számunkra láthatóvá. A titkot mi sem tudjuk még, mindenesetre hogy némileg közelebb jussunk az igazsághoz, az elmúlt évtizedek gyönge terméséből szemezgettünk, és boncasztalra küldtük a két legismertebb ügyet, illetve észlelést. Öveket tehát becsatolni, Tündérmesék következnek!

2007 késő Márciusában bukkant fel a BBC News 24, a The Sun, és a The NY Times hasábjain, illetve több ezer weboldalon a hír: Egy mumifikálódott Tündér maradványaira bukkantak Derbyshire-ben. Úgy nézett ki mint egy ember és lepke keresztezése, és olyan kicsi volt mint egy újszülött. Körülbelül 8 inch magas volt, vékony, törékeny csontozattal rendelkezett. Még az arca is tisztán kivehető volt, s a fején lévő szőkés színezetű hajszálak maradványai. Az élőlényt Dan Baines találta kutyájával, mikor egy régi úton sétált Derbyshire két kicsiny faluja, Duffield és Belper között. A környék egyébként gyakran volt a helyi misztikumok táptalaja. Errefelé a helyiek gyakran látni véltek egy az út mentén sétáló, majd hirtelen eltűnő alakot, a meleg nyári napokon alkonyatkor pedig táncoló fényeket a messzeségben.

"Épp az úton sétáltam végig, amikor egy domb közelében a kutyám hirtelen ugatni kezdett. (a környék tele van dombocskákkal (hasonlóak a kunhalmokhoz)) Folyamatosan ugatott, és nem akart onnan elmenni, szemeit állandóan a dombon tartotta. Kíváncsi voltam és odamentem, beletúrtam a földbe, amikor is észrevettem, hogy valami nagyon különös dolgot találtam! A domboldalban egy mély repedést találtam, ami egy üregben végződött. Túl sötét volt odalenn ezért a kocsi kulcsomon lévő lámpával világítottam be. Egy emberszerű lény alakját véltem fölfedezni, viszont annál sokkal kisebb volt. Első gondolatom az volt, hogy kihívjam a rendőrséget, mivel azt hittem egy csecsemő, vagy kisgyermek holttestére bukkantam, de mikor jobban megnéztem, letettem a dologról. Az alaknak ugyanis szárnyai voltak. Mivel nem mertem megfogni, bottal piszkáltam ki az üregből, majd telefonon kihívtam a feleségemet!"

(Dan Baines)

 

"Mikor megérkeztem csak azt láttam, hogy a kutya folyamatosan ugat és morog. A férjem pillantottam meg ezután amint a dombnál guggol, és nagyon néz valamit. Mit találtál? - Kiabáltam. Nézd meg magad! - Válaszolt. Megnéztem, és amit láttam egy kicsi, mumifikálódott holttest, melynek szárnyai voltak, szőke haja, és sötétbarna bőre. Tudom, hogy néz ki... De ez hogy lehetséges? - Kérdezte férjem, majd hozzátette: Ráadásul nem csak ez az egy van! Nézz be az üregbe, több is van odalenn!"

(feleség)

A talált tetemet hazavitték, majd aznap éjszaka a garázsban tárolták. Másnapra már tudott a rendőrség az esetről, ezért bevitték megvizsgálni, illetve analizálni. A megtalálás helyszínére egy paranormális ügyekkel foglalkozó szakembert hívott Mr. Baines. Az üreget újra szemügyre vették, és megállapították, körülbelül 20 további tetem hever odalenn, a mumifikálódás különböző fázisaiban. Volt, amelyiknek még megvoltak a körmei is, de akadt, amelyiken jól láthatóak voltak néhai szemöldökei. A dolog érdekessége, hogy ezután soha többet nem lehetett hallani arról, mi lett a többi tetemmel, merthogy egyet sem hoztak felszínre az elsőn kívül, akit egyébként "Alas"-nak kereszteltek el időközben. Az is szerfelett figyelemre méltó, hogy soha nem hozták nyilvánosságra a megtalálás pontos helyét.

A közvélemény megkezdte a találgatásokat. Vajon hogy voltak képesek mindez idáig rejtve maradni? Egyesek szerint talán úgy, hogy annyira jól felvették környezetük színét és mintázatát, hogy a szabad szemnek észrevehetetlenné váltak. Talán a fák koronáin éltek nappal, esténként pedig földközelbe ereszkedtek. Télen pedig különböző barlangokban, üregekben bújtak el.

A maradványokat állítólag szakértők, antropológusok is megvizsgálták, és megállapították róla, hogy valódi. Mikor átröntgenezték a testet, arra is fény derült, hogy egy gyermek csontvázához hasonló szerkezettel rendelkezik a múmia. A hír internet szerte futótűzként terjedt, s mindenhol csak a Derbyshire-i Tündérként emlegették az esetet. Mr. Baines weboldalt készített, majd ott leírta az egész "megtalálás" körülményeit, s újabb fotókat tett közzé. Hamarosan több ezren kezdték látogatni az oldalt, és szintén hasonló számú Emailt kapott a férfi. Állítása szerint napi 4 órát is elvett idejéből, mire ezekre mindre válaszolt. Április elsején aztán Dan Baine egy hivatalos tájékoztatást tett közzé honlapján:

"Még ha hisztek is a tündérekben, mert én hiszek, mindig lesz némi kételkedés bennetek, hogy vajon amit láttok valódi-e. Azonban a varázslat melyet a tündérek esetleges valódisága keltett olyan dolog, amire emlékezni fogtok egész életetekben.

Alas a tündér hamisítvány. Tudásom és hitem, s nem utolsó sorban szorgalmam tette lehetségessé hogy ilyen egyszerre varázslatos és valóságos dolgot hozzak létre. Szerettem volna, ha a Tündérek létezésének ténye elismerést nyer a modern társadalomban."

A nagy önleleplezés ellenére hónapokig keringtek kiválogatott képek, és szövegek a történetről, továbbra is úgy állítva be az egészet, mint hiteles bizonyítékot. Ezekből az internetes levelekből előszeretettel, vagy direkt hagyták ki Mr. Baines hivatalos vallomását a tréfáról. A modell egyébként nagyon jól megmunkált, részlet gazdag és szinte tökéletes. Elkészítésének később elárult titkai is lenyűgözők. Nem hiába, hogy annyi ember bedőlt a tündérmesének. Később, Április 8.-án a mumifikált "maradvány" 280 dollárért elkelt az ebay-en. Néhai tulajdonosa elmondta, kapott olyan leveleket is melyben többen azt állították, hogy szintén láttak hasonló élőlényeket, míg voltak olyanok, akik azt tanácsolták vigye vissza oda ahol találta, különben elátkozott lesz. Az emberek azóta tovább hisznek benne, egyesek szerint az egész tréfa história csak álca, mert a kormány el akarja tusolni az ügyet. Se szeri, se száma az efféle összeesküvés elméleteknek, s noha van némi valóságalapja, sokkal egyszerűbben meg lehet magyarázni a dolgot, nem kell mindjárt szőrszált hasogatni.

A tavalyi év legnépszerűbb termése pedig egy erdei szálló biztonsági kamerájának felvétele volt. A szürkeárnyalatos videón ugyanis egy erősen világító, lepkéhez hasonló lény tűnik fel, melynek jól kivehető emberalakja van. A kamerához többször közel repül így viszonylag minden részlet megfigyelhető. A tulajdonos állítása szerint mikor visszanézték a felvételeket a monitoron, alaposan ledöbbentek. A felvételt nem módosították, az eredeti fájl is birtokukban van, s szintén ugyanaz látható rajta, mint az alábbi videón, mely megnézhető normál sebességben, és lassítva is. A több mint 400 komment bizonyítja, hogy milyen nagy érdeklődést mutatnak az emberek egy lehetséges Tündérészlelés iránt, néhányan még saját élményeiket is megosztják:

"Nos, minden bizonnyal hihetetlenül fog hangzani, de mikor a házunk mögötti erdőben sétáltam felfigyeltem egy különös, levegőben röpködő lényre. Nem igazán tudtam rájönni mi az, ezért követtem. Mikor közelebbről szemügyre vehettem láttam, hogy a teste egy nagyon kicsi lány testére hasonlít. Amilyen gyorsan csak tudtam lefirkantottam a rajzfüzetembe, majd szinte észre sem vettem, és álomba merültem, miközben a fejem tetején üldögélt."

"Egy nagyon sűrű erdő közelében élek Floridában. Testvéreimmel nagyon különös dallamot hallunk gyakran a fák irányából, a távolból. Ez egy varázslatos dallam, semmihez sem hasonlítható zene, soha nem lehet reprodukálni! Egy nap bementünk barátainkkal az erdőbe, és én, illetve nővérem énekelni kezdtünk. Mikor abbahagytuk, egy emberi kórushoz hasonlító hang válaszolt vissza idegen nyelven. Ez nagyon megijesztette a tesómat, és elkezdett sikítozni. Végül mi is elhagytuk az erdőt amilyen gyorsan csak tudtuk."

Hogy mit is látunk a videón valójában? Rávághatnánk hogy csak valamiféle molylepkét, és talán nekünk lenne igazunk, de nem szeretnénk senki hitét ily gyorsan letörni, így egy kicsit jobban beleássuk magunkat a videóba. Ha jobban megnézzük, több képkockán is jól látszik, hogy annak a valaminek két lába van, ráadásul alakja kísértetiesen hasonlít egy ember, vagy egy kisgyermek alakjára. Továbbá valamiféle diffúz fényt áraszt magából, s ez észrevehetően megtörik a kamera lencséjén. A levegőben körkörös mozdulatokat leíró lény tehát akár Tündér is lehetne. Mégis van néhány árulkodó jel, vagy inkább tény, ami inkább abban erősít meg minket, hogy valójában csak egy molylepkét látunk a felvételen. Ilyen például a mozgás, mely leginkább a rovarokéra hasonlít. A videó legnagyobb részében inkább tűnik annak, mint Tündérnek, több helyen még a csápokat is fel lehet ismerni. Egy erdőben ráadásul igen gyakori látogató. A fényárasztó képesség a kamera beállításával, illetve a fényviszonyokkal magyarázható. Gondoljunk csak arra, mikor kontrasztot, és fókuszpontot állítgatunk digitális kameránkon. Házi felvételeken is gyakran megesik, hogy mikor a sötét szobában kamerázunk, az ablakok mögül áradó fény szinte vakítóan hat. Hasonló jelenség akár itt is közrejátszhatott.

A molylepkével összetévesztés nem új keletű. Sok videó kering a Youtube videómegosztón, melyeken valójában molylepkét látni, nem pedig Tündért. Az alábbi videóról lehet akármit gondolni, de tény, hogy egy rovart látunk rajta röpködni.

A hívők megközelítéséből egy magasabb elemi szinten létező élőlény jelenlétét ugyan nehéz bizonyítani, de nem lehetetlen! Biztosan nem véletlen hogy csak néhányan részesülhettek abban a kiváltságban, hogy láthatták őket. Rengeteg történelmi bizonyíték van a létezésükre, a róluk szóló legendák sem véletlen alakultak ki! A bizonyíték hiánya még nem bizonyíték arra, hogy nem létezik! A biztonsági kamera felvételén is egy valódi Tündért láthatunk, ha ezt a logikát követjük. Az emberi alaki tisztán kivehető, a különös fénykibocsátás pedig nem lehet sem a kamera, sem a fényviszonyok műve. Ugyanis ha még jobban kielemezzük a videót, még úgynevezett "Lens flare" is fölfedezhető rajta, mikor a lény közel merészkedik a kamerához.

Másfelől, a szkeptikusok szemén át is megközelíthetjük a dolgokat. Tündérek pusztán az illúzió, és az emberi naivitás szüleményei. Az ember azt láttatja, amit ő akar. Egy absztrakt rajzban is mindenki mást vél fölfedezni. Valaki randomizált vonalakat és pacákat, valaki művésziességet, rendezettséget, míg megint vannak, akik alakokat, üzeneteket látnak benne. Mi van, ha a régmúlt tündérlegendáinak főszereplői mind csak hitegették magukat, hogy Tündért láttak? Talán az emberek mást szeretnének egyes dolgokba belelátni, mint amik valójában. Egy apró lepke is betudja indítani a fantáziát mely annyira akar hinni valamiben.

Persze az összhatás és a körülmények ilyenkor általában valóban azt a hamis illúziót keltik az emberben, hogy nem odaillő dolgot lát. Azt szokták mondani, hogy azt látjuk bizonyos dolgokban, amit látni szeretnénk. Jót, reményt, boldogságot, olyan dolgokat, amelyek ha csak egy-egy pillanatra is, de kirántanak minket a szürke valóságból. Tündért látni éppen ilyen. Néha az embereknek szükségük van rá, hogy higgyenek valamiben.

Szerkesztők:
Zavatszki Milán
Kovács Tímea